HALÁSZLÉ (6) – Mítosz-Marketing (MM)

PÉLDAÉRTÉKŰ ÉS tanulságos, ahogy a bográcsok környékén már a kezdet kezdetén megjelenik a mítosz. A mítosz felnagyítja, majd misztikus magasságokba emeli az ételt, amely ettől bizonyítottan csak ott, akkor, és mindenekfelett csak az által a személy által elképzelhetően lesz elkészíthető, és így válik megkülönböztethetően más, jobb, kiválóbb étellé, mint bárkié, bárhol. Ez a mítosz-marketing (MM) igen hatékonyan működik, mert láthatóan nem az iskolázottságtól, sokkal inkább az emberi természettől és a mélység és a történetmesélés iránti fogékonyságból lesz az, ami.

A 19. század egyszerű és iskolát nem járt halászai már képesek voltak „tudományos” furfangossággal eladni az ételüket a városi tudósnak. Érdemes megfigyelni, hogy miképpen, mert akad tanulnivalónk ebből a 21. században is. A halász így mesél a 19. század néprajztudósának, Herman Ottónak:

„Legelőször is tudni kell a víz tulajdonságát; azután az alkalmatos halnak az arányát, azután a megtisztítást, azután a darabolást, az egyforma megszíjjalást, azután a só mennyiségét, azután a hagymáét, paprikáét – hát még a tűz igazgatását, a sodrást – mert kavarni a világért sem szabad; s mindennek az azután-osztánnak a legfőbbjét: hogy mikor van készen az a halászlé, – miről lehet ezt megtudni?”

A ma emberének ugyanezzel a leleménnyel kellene tudni a világnak elmondania, hogy amit mi itt és most készítünk, az miért más, jobb, szebb, lelkesítőbb, és miért csak és kizárólag itt és most lehetett elkészíteni és megízlelni. Azt a tudást, amit a magyar paraszt is, halász is a 19. században még magától is tudott, mi, mai generációk elfelejtettük, és iskolában tanuljuk, nem úgy a franciák, akik a minőség mellett éppen ennek a tudásnak a következetes ismétlésétől és ismeretétől lettek a gasztronómiát világszerte meghatározó nemzet. A fenti idézet a gasztro-marketing alaptéziseit illusztrálja: érdemes őket megjegyezni, még inkább alkalmazni, mert működnek. A halászlé hazai története is ezt igazolja.

A halászlé jövője

Napjaink halászléje egy kész kompakt egész, még akkor is, ha akadnak, akik akár több száz receptvariánsról beszélnek. Halászlénk továbbfejlődéséhez leginkább a dunai halászlevek sokszínűsége kínál igazi példát, ami a hagyományok tisztelete mellett feltámasztásra váró kísérletező kedvhez a lehetőségek kincsesbányáját nyújtja. A tiszai és balatoni technológiák tapasztalatait is melléjük csatolva biztosan állítható, hogy a halat, halászlevet kedvelő, kísérletező szakács lehetőségei igen szélesek. Ez az oka, hogy joggal bízhatunk abban, hogy ennek az ételcsaládnak akár egy új virágkora is elkövetkezhet.

Utószó a szerelemről

„Hálátlansággal fog vádolni, mikor azt mondom, hogy eddigi találkozásainkkal nem voltam megelégedve: – pedig Ön mennyi mindent reszkírozott, hogy egy-egy jó találkozás dolgát rendesen nyélbe üthesse! Szép kis homloka ráncos lett a gondtól, amíg például azt kigondolta, hogy jöhetnénk össze az újpesti sziget hajóállomásán, de sajnos, az itteni kocsma télen zárva van, és én nem költhettem el azt a halászlét, amelyre annyi ideje vágyakoztam! – (Krúdy Gyula, Posztresztánt)”

Csíki Sándor♣

HALÁSZLÉ (5) -Duna, Tisza, Balaton halászléje
HALÁSZLÉ (4) – bouillabaisse, ttoro és halászlé
HALÁSZLÉ (3) – kecsege, harcsa, potyka
HALÁSZLÉ (2) – szakácskönyvek
HALÁSZLÉ (1) – istenek, vallások, korok, böjtök
és még sok más írás…