A LECSÓ TÖRTÉNETE – a zöldpaprikával kezdődött

A LECSÓ a magyar konyha kultikus étele. A lecsó történetének datálását illetően igen sokféle elképzelés jelent már meg, ám ezek (leszámítva Tóth Szilárd és Szelp Szabolcs nyelvészek mérvadó munkáit) messze elmaradnak a várakozásaimtól. Pedig, ha gyakorlatiasan közelítünk a lecsóhoz, könnyű belátnunk, hogy a kezdeteket illetően elegendő a zöldpaprika és a paradicsom elterjedésének történetét kiindulópontul venni. Egyszerű: ha nincs zöldpaprika és nincs paradicsom, lecsó sincs.

Így aztán, ha a lecsó legkorábbi megjelenését kívánjuk meghatározni, legelőször is a hozzávalók együttes rendelkezésre állását kell vizsgálnunk. Mivel a paprika és a paradicsom egyaránt az Újvilágból érkeztek, bizton állítható, hogy Kolumbusz (1492) előtt nem beszélhetünk lecsóról, vagyis a lecsó – bármennyire is szeretjük – bizonnyal nem ősmagyar étel. Megjelenésére a következő évszázadokban úgyszintén ne számítsunk, mivel mind a paradicsom, mind a zöldpaprika csak igen lassan vált a nemesi, kisnemesi, polgári, s még lassabban a széles paraszti tömegek konyhájának kezdetben szórványosan, majd rendszeresen előforduló alapanyagává.

A zöldpaprika, s vele a lecsó megjelenése

Ugyan a fűszerpaprika már a 18. századtól terjedőben volt, a zöldpaprika csak egy évszázaddal később, a 19. század hetvenes éveitől, a melegágyi hajtatással és öntözéssel termelő bolgárkertészek révén, a város közelségében kezdett meghonosodni. A századfordulóra már a legtöbb város környékén működtek bolgárkertészek, s hatásukra a zöldpaprika és a paradicsom – korábban nem megszokott – nyers fogyasztása is terjedt. A nyers fogyasztástól kis lépés csupán a főzés, amihez a bolgárok bizánci/török/arab hatású főzési kultúrája is mintául szolgálhatott.

Bolgárkertész munkaközösség (Gyula-Pejrét). A háttérben vízkiemelő vasjárgány.

A kertészetekhez közeli városi háztartásokban megjelent a zöldpaprika főzése, párban a szaftot adó, s mártás formájában a paraszti konyhában ugyancsak ebben az időben, egy évtized alatt sikeressé váló paradicsommal. A zöldpaprika és a paradicsom kereskedelmi mennyiségben való rendelkezésre állásával, a boldog békeévekben, a 20. század elejére kialakul a lecsónak készülő önálló étel típusa

  • A palóc eredetűnek tartott lecsó szó első ismert előfordulása a jelenleg elterjedt, Fehér Béla és mások által megjelölt, legkorábbinak tartott forrásoknál majd’ két évtizeddel korábbi (1914), és a Nógrád-megyei Diósjenőről származik: „lëcső, lëcsó = zöld paprika paradicsommal.” (Szelp)

A nagyvárosok zöldségszükségletének nagy részét biztosító bolgárok lélekszáma az 1920-as évek második felében éri el a csúcsát. E korban alakulnak ki az étkezési paprikát termelő tájkörzetek, és – nem véletlenül – a lecsó szó is ekkorra válik tájnyelviből köznyelvivé.

A Globus márkát zöldség- és gyümölcskonzervekre jelentették be 1924-ben. Honthy Hanna primadonna Globus konzerveket reklámoz (1937)

Mindebben a növekvő mennyiségben rendelkezésre álló árualapot feldolgozó hazai konzervipar is szerepet játszott. Az 1930-as évek elejére a lecsó konzerv előállítása már ipari méretűvé vált, s a lecsóból a terméket és a szót is széles körben terjesztő exportcikk lett. Szelp Szabolcs nyelvész megállapítása szerint

„Az [lecsó] export 1931-re (feltehetőleg az előző évek során) immár olyan méreteket öltött, hogy osztrák részről gazdasági jelentőségűvé vált vámot kiszabni rá, jogi szempontból paradicsomkonzervként kezelvén vámot kivetni rá.”

A zöldpaprika és paradicsom, s mindezek jellegzetes hazai étele, a lecsó, alig néhány évtizeden belül a polgári, majd a paraszti konyhának is része lett és a huszas-harmincas évek éttermi választékba is bekerült.

A lecsó rokonsága és evolúciója

A zöldséges ételek rokonságában, a szerb gyuvecs, a francia ratatouille, az olasz peperonata, az arab/zsidó shakshuka világában is eredetinek számító lecsó jellemzően zöldpaprikával, paradicsommal, hagymával, őrölt pirospaprikával készül. A lecsó mára a kelet-közép európai konyháknak is szerves részévé vált és új evolúciós utakon indult el.

  • A lecsó evolúciója egy részének ma is éppen a konzervipar a gerjesztője, olyan készítményekkel, mint a mélyhűtött  ”Bonduelle Letcho” ratatouille szósszal, cukkinivel, a “Knorr Fix Letscho” (Leczo), vagy a “Maggi Gourmet Tomaten-Sauce für Letscho“, amihez csak hagymát és paprikát kell adni. Velük szemben a “Felix Letscho” konzerv, vagy más, lengyel, cseh, szlovák, ukrán, orosz és balti lecsók már üdítően tradicionálisnak számítanak.

Lecsó, ahogy legutóbb készítettem

Mi a lecsó?

Az összetevőivel és technológiájával jellemezhető lecsó a zöldpaprika bolgárkertészekhez kötődő 19. századi megjelenésével kialakuló városi innováció, melyet a regionális alföldi konyha túlszaladási jelenségeként is értelmezhető őrölt pirospaprikája formált véglegessé, kialakítva ezzel a hazai konyha önálló ételként és más ételek kiegészítőjeként is népszerű, könnyű, nyári zöldségpörköltjét.

Csíki Sándor♣

A bejegyzés kategóriája: Gasztronómia történet, magyar konyha
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

A LECSÓ TÖRTÉNETE – a zöldpaprikával kezdődött bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. duende hozzászólása:

    Isteni étel. :) Az illata pedig… azt hiszem, ha a tíz legjobban szeretett illatomat fel kéne sorolnom, a lecsó illata benne lenne.
    Itt Zalában a sült paprika még elterjedtebb és sokkal sűrűbben készített étel, mint a lecsó. Isteni finom, ma már én is gyakrabban csinálom, mint a lecsót. Azt hiszem tényleg kifejezetten Zalára jellemző, eddig akiknek beszéltem a sült paprikáról és nem zalaiak voltak, nem is ismerték.

  2. Csíki Sándor hozzászólása:

    A sülő paprika illata az egyik kedvencem.

  3. Der Alte hozzászólása:

    Ne feledjük, hogy:
    1. a lecsó nem csak étel, hanem ételízesítő fűszer is,
    2. a házi befőzések között az elsők között van,
    3. gasztronómiával foglalkozók között a legjobb vitatéma, úgymint:
    • Paprika feldolgozása (karikára, vagy hosszába)
    • Paradicsom megjelenési formája (paszírozva, vagy héjastól)
    • Pirítással (szalonnán, zsíron, olajon), vagy annékül.
    • Fűszerezése
    • Csípősége
    • Hússal (szalonna, kolbász, virsli,), vagy vegetáriánus módón (tojással)
    • KMV (kell még valami, mit tegyünk még hozzá)

  4. Csíki Sándor hozzászólása:

    Der Alte: így igaz.

  5. Szilvásy Dénes hozzászólása:

    Egy fontos kérdés kimaradt: milyen paprikával főzzük lecsónkat? (a vékony húsú szomorú történet, a vastag húsúnak önálló életet él a cellulóz héja)
    Miskolcon egész évben kapható “bácskai paprika”, amiről itt Budapesten még csak nem is hallottak. Azaz némelyek már találkoztak vele, mert gyakorta utaznak Miskolcra e paprikát beszerzendő.
    A bácskai paprikának közepesen vastag a húsa, haláványzöld a színe és nyúlánk szép paprika formája van (érés közben színe megváltozik: sárgás, narancsos, sőt sötétvörös is lehet nyár végén) – a Jóisten is lecsónak termtette Íze élénk paprika íz, az erei olykor égetően csípnek. Ezeket teljesen, vagy felületesen kivágva szabályozhatjuk az étel csípősségét. Az ereket megszárítva felhasználhatjuk: olajba áztatva, megőrölve, stb.

  6. Csíki Sándor hozzászólása:

    A lecsó készítésével kapcsolatban – egyetértek – fontos kérdés valóban, meg is érdemli a figyelmet, ám itt most a lecsó történetéről, kezdeteiről esett szó, ezért maradt ki. :)

  7. Polimer hozzászólása:

    “nyári zöldségpörköltjét” Nana, mint azt már régóta tudjuk a lecsó elpörkösítése zsákutca, szottya kell, hogy legyen! :D

  8. borgia hozzászólása:

    a lecsó kedvenc ételem, számtalan variációban lehet elkészíteni.Régóta gondolkodom egy lecsóvacsorán, amin csak és kizárólag lecsók lennének, különböző paprikából és paradicsomból, különbözőképpen elkészítve. Ha megvalósul, szólok… ;)

  9. Csíki Sándor hozzászólása:

    Köszi, érdekel. :)

  10. Csíki Sándor hozzászólása:

    Polimer: valahová sorolnom kellett és nem volt megfelelőbb szavam rá. :) A múltkor Frank Júlia ebben a szellemben készített nálam “dupla lecsót”.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>