KONYHAI MÍTOSZOK – Az elzáródó pórusoktól a jó húslevesig. A konyhai mítoszok generációról generációra öröklődnek. Egyszerű, könnyen érthető, többnyire kevesek által ellenőrzött állítások, félreértések, félreértelmezések, amelyeknek az igazságában a többség még akkor sem kételkedik, ha a saját szemével látja, saját maga tapasztalja az ellenkezőjét. A konyhai mítoszok évszázadokon át háborítatlanul
ÚJHÁZI EDE TYÚKHÚSLEVESE – Az ezerötszázas évek végével eltűnt középfelnémet nyelv „brüeje” szavának eredeti jelentése „forró folyadék” (heiße Flüssigkeit) volt. A német Brühe, húsleves szónak ez a középkori elődje érzékletesen utal az ételcsalád nagyra tartott „lélekmelegítő” szerepére. Az egészséget és erőt adó húsleves a modern nyugati éttermek eszméjéhez és elnevezéséhez is szorosan kapcsolódik. Az 1765-ben, a rue Bailleul és rue des Pouliesa sarkán, Párizsban indult első „proto-restaurant” is éppen az erőt adó, frissítő levesek koncepciójára épített. Boulanger úr vendéglőjének bibliai áthallású, latin nyelvű reklámszövege szerint: „Venite ad me, omnes qui stomacho laboratis, et ego restaurabo vos.” (Jöjjetek hozzám mindannyian, akiknek a gyomra szenved, s én helyrehozlak benneteket.) A korabeli művelt közönség értette az üzenetet, mert a vendéglő megtelt.
A VILÁG ELSŐ LAKÁSÉTTERME – hol is születhetett volna másutt, mint éppen hazánkban? Újabban mindenféle éttermek szerveződnek már a világban, mint a „pop-up restaurants”, vagy „supper clubs” néven ismert ideiglenes éttermek, lakásokban, hajdani gyárépületekben, vagy az ugyancsak lakásokban szerveződő „lakásétterem”, amely nálunk is ismert és elterjedt.
AMÍG A 19. SZÁZADOT a paraszti konyha öntörvényű, s befelé forduló fejlődése, addig a 19. század végét, s a 20. század első felét a paraszti és polgári konyha egymásra találásaként írhatjuk le. Amíg a városi polgárság már a 19. század első felében integrálni kezdte a divatossá váló paraszti paprikás ételeket (gulyás/ pörkölt/ paprikás), addig a polgári konyha ételei csak jelentős késéssel bukkannak fel az ünnepi ételek között, így a lakodalmakban is. Az egymásra hatás az ország különböző részein különböző mértékű, ahogy a parasztság kiegyezés utáni polgárosodása is.
AZ ÉTTEREMBE JÁRÓ emberek az étlapokon, a háziasszonyok az általuk „mankóként” használt szakácskönyvekben sok olyan étel nevet találnak, aminek szeretnék tudni az eredetét. Sok például a híres emberekkel kapcsolatos elnevezés, de nem biztos, hogy az az illető kedvence volt, vagy éppen ő kreálta – lehet, hogy jóval később, emlékükre, tiszteletükre készítette egy hagyománytisztelő szakács, vagy éppen egy hozzá közel álló személyiség.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!