BRONTEI PISZTÁCIA – Mitől más ez a pisztácia, mint a világ többi pisztáciája? Mi teszi annyira különlegessé, mássá, annyira izgalmasan szicíliaivá, olasszá, a fine-dining világában is különlegessé és mindenütt keresetté? Olaszországban nem termelnek sok helyen pisztáciát, mint Amerikában, vagy Iránban. Olaszországban valójában csak egy helyen termesztenek pisztáciát,
AZ ETNA KAPUJÁRÓL, Niocolosi városkáról már írtam. Tavalyelőtt arra is jártunk, jó is volt, szép is volt, talán igaz sem volt. Jó spaghetti carbonarat ettem itt. Az Etna egyébként Európa legmagasabb működő vulkánja, magassága háromezer méter felett van. Oldalán sífelvonó. Tövében, a faiskolákban pálmafákat nevelnek, s virulnak a kőfalak közti citromligetek.
PALERMÓBAN JÁRVA az egyik útikönyvek ajánlotta piac a Mercato di Ballaró. A katedrálistól nem messze van, ám a főútról letérve már igen barátságtalan utcákra téved az ember. Így aztán nem is időztünk túl sokat arrafelé, pedig megrögzött piaclátogató vagyok. Az élmény azonban mégsem maradt el, s ráadásul a kikötőhöz közel, ahol a szállodánk is volt, akadt egy tágas, világos, amolyan őstermelői piac, ételekkel, zöldségekkel, roston sütött halakkal, főtt kukoricával, cseresznyével, paradicsomártásban úszó csigákkal, s kardhallal. Akadt itt sok minden, amivel Nápolyban is találkozhat az ember, ám mégis elütött attól. Palermo már nagyon dél, s cseppet kelet is.
A LECSÓ igazi kultétel lett. Amíg a paprikás ételeink egy részét az elmúlt években gyakorta érte, s éri vád, s gyanakvás, addig a pörköltnél végképp újvilágibb, s újdonatújabb lecsó (zöldségpörkölt) népszerűsége töretlen, amit a róla való legkülönbözőbb színvonalú elmélkedések száma, s ezek olvasottsága is jelez. Ezért aztán az sem véletlen, hogy a lecsó minden valós és vélt külföldi rokonságára is fogékonyak lettünk. A Peperonata a lecsó olasz változata, mondjuk, gondoljuk elsőre, s a blogoknak hála, újabban nálunk is kezd ismertté válni. Peperonata azonban akad ilyen is, meg akad olyan is, ezért ezen a néven nevezve a főételtől a
A SCIUSCEDDU egy hagyományos szicíliai levesféle, amit eredetileg borjúhúsból készített húshombócokkkal, és juhtúróval, sajttal főznek. Elkészítése egyszerű, íze egzotikus, azonban a tartalmas levesekhez szokott gyomrunk számára mégis ismerős. Darált marhahúsból is készíthető és a juhtúró helyett tehéntúróval is ízletes. Többféle változata is elterjedt. Eredeti formájában Messina városából származik, ahol hagyományos húsvéti ételként fogyasztják. Az olaszok úgy tartják, hogy a húsgombócot a katonák élelmezésére egy itáliai orvos találta fel Dzsingisz kán udvarában. Az ismerősen csengő történet szerint a nagy távolságokat bejáró mongol csapatok katonáinak egységnyi mennyiségű,
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!