A GASZTRONÓMIA VIRÁGKORA – a 19. század forradalma

Szerző: | 2017/09/04 | Gasztronómia történet, nemzetközi konyha

A GASZTRONÓMIA VIRÁGKORA – Az emberiség táplálkozásában a mezőgazdaság kialakulása után tízezer évvel, a 19. században következik be a második legjelentősebb táplálkozási forradalom. A változások az egész világra kiterjednek. A 18. század végétől, 19. század első felétől az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan javulni kezd a tömegek táplálkozása is, amit többek között az amerikai élelmi növények (burgonya, kukorica, tök, bab) elterjedése biztosít. A bőségesebb és megbízhatóbban rendelkezésre álló táplálék a népesség robbanásszerű gyarapodását hozza, amelyre szükség is lesz az ipari forradalom kibontakozásához, ami újabb változásként,

(tovább…)

A SZÉP ÉTEL FINOMABB – A tálalás művészete, szabályai

Szerző: | 2016/04/18 | Chef, Francia konyha, molekuláris mixológia, nemzetközi konyha

Food-Styling-Workshop-2-of-12TÁLALÁS – Bár sokak számára nem látszik fontosnak, tudósok, marketing szakemberek, foodstylist-ok, séfek százai szeretnék részleteiben is megérteni, hogy egy tálalást mi tesz igazán figyelemfelkeltővé, és a látvány miképpen befolyásolja az étkezés összetett élményét. A tálalás esztétikája a várakozás, beteljesülés, emlékezés hedonista hármasára, de még az étel ízére is hatással van. Napjaink nyugati gasztronómiájának és az új tálalási trendeknek a megértéséhez

(tovább…)

Majonéz (emulzió a konyhában 1#)

Szerző: | 2008/12/06 | Molekuláris gasztronómia, Recept

mayonnaiseEGY JÓL ISMERT EMULZIÓ regényes története – akárcsak a marengói csirke – a franciákhoz és a háborúhoz kötődik. 1756-ban Richelieu hercege elfoglalta a britektől Mahon városát Minorca-szigetén. A győzelmi ünnepen – szól az egyik történet – a séf tojássárgájából és tejszínből készült mártást készíteni, ám a tejszín elfogyott, akadt viszont olívaolaj. A többit már ismerjük: megszületett a „mahonnaise”, amiből egy 1841-es szakácskönyv nyomdahibájából „mayonnaise” lett.

(tovább…)

A Nagyalföld gasztronómiájáról

Szerző: | 2008/12/03 | magyar konyha, Történelem, Vélemény

MOST PÉLDÁUL nekem valami olyasmire volna gusztusom, ami a villásreggeliből maradt. Csak egy kis porció székelygulyás, teszem azt. Vagy valami kispörkölt, de zsírosan, levesesen. Nem bánnám, ha egy csipetnyi gulyásmaradék volna a konyhán délelőttről, persze csontos húsokkal, húslevessel felöntve, némi zöldséggel, esetleg egy velős konccal. Csak pájslit ne ajánljon nekem, János, mert az csak frissen jó.”

(tovább…)