A MINAP Segal Viktorral beszélgettünk a Ráday utca egyik teraszán, alig egy kőhajításnyira az első Michelin csillagos hazai étteremtől, a Costestől. Sok mindenről szó esett. Viktor – egyebek mellett – óraadó egy főzőiskolában, ahol az ifjaktól az idősebbekig igen sokféle ember megfordul. A beszélgetés során vetődött fel a „nem szeretem”, és s „nem jó” közötti lényeges különbség, amelyet tapasztalata szerint sokan nem is tudatosítanak magukban.
AZ ÉTTEREMBE JÁRÓ emberek az étlapokon, a háziasszonyok az általuk „mankóként” használt szakácskönyvekben sok olyan étel nevet találnak, aminek szeretnék tudni az eredetét. Sok például a híres emberekkel kapcsolatos elnevezés, de nem biztos, hogy az az illető kedvence volt, vagy éppen ő kreálta – lehet, hogy jóval később, emlékükre, tiszteletükre készítette egy hagyománytisztelő szakács, vagy éppen egy hozzá közel álló személyiség.
A HÉTVÉGÉN az Új Tanyacsárdában jártunk. Garaczi János vendégei lehettünk, s ahogy mi, úgy rajtunk kívül még több, mint ezer ember ízlelhette a Tanyacsárda ételeit. (Ottjártunkkor – 2009. szeptemberében – éppen egy cég ezerfős családi napot tartott, ami a mai válság, és a multik eszetlenkedései közepette is felettébb jó, dicséretes és példamutató.)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!