AMBRUS LAJOS: Füveskönyv

OlaszrizlingAMBRUS LAJOS – Zenész kéri tanácsomat szőlővásárlási (értsd: szőlőskert) ügyében. Balaton-felvidéki táj, kis birtok, kis pince, kis gyümölcsös. Olaszrizling szőlősorok. Mi legyen? Belevágjon? Érdemes-e? Mit kell tennie, mennyi munkaórával, miféle munkákkal jár? Kaphat-e segítséget? Egyáltalán: hogyan lehetséges családdal, gyermekekkel manapság kétlaki életet élni? Fővárosban, a „centrumban” – s kinn a periférián, a hegyen. Hát, vakarom a fejem – nehéz erre a válasz. (Persze lényegében előre sejthető, mit mondhatnék én neki.) Mindeközben jól tudom a leckét, nem ildomos élettanácsokat adni – noha a döntés a végére egyszerű aktussá válik: igen vagy nem.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: HARMÓNIA – három szűk esztendő

harmónia a természettelBOR ÉS HARMÓNIA – Olvasom a különben színvonalas íráskészségű szerző megjegyzését, miszerint ő a borleírások esetében egyáltalán nem szereti a ’harmonikus’ kifejezést használni. És kifejti, hogy a bor íz- és illatjegyeit leíró jelzőként ezt inkább mellőzzük, mert „eléggé elcsépelt”. Elmerengtem én azon, hogy vannak szavak, kifejezések, melyeket valóban szellemi tunyaságból és

(tovább…)

TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN

SOSEM TUDTAM eldönteni: valójában néminemű „fejlődés” van-e kedvenc szőlővidékemen, a Somlón (Ság és Kis-Somlyó) – a Somlót például örömtelien kezdik újratelepíteni, vagy, mint az ember és a természet viszonyában oly sok helyütt észleljük, elhúzódó válságban volnánk. Netán közeleg vagy itt is a vég? S nemrégiben egy urbanisztikai vándor konferencián újra erős nyomatékot kapott a kérdés, mert ott is sorra a vészjóslóan kellemetlen igazság fogalmazódott meg, s persze nem először: ha így folytatjuk, nincs is oly messze az összeomlás.

(tovább…)