BOR ÉS HARMÓNIA – Olvasom a különben színvonalas íráskészségű szerző megjegyzését, miszerint ő a borleírások esetében egyáltalán nem szereti a ’harmonikus’ kifejezést használni. És kifejti, hogy a bor íz- és illatjegyeit leíró jelzőként ezt inkább mellőzzük, mert „eléggé elcsépelt”. Elmerengtem én azon, hogy vannak szavak, kifejezések, melyeket valóban szellemi tunyaságból és
PÓK TAMÁS borász (Eger) lelki szemeim előtt mindig úgy jelenik meg, mint akinek a gerince soha nem hajlik. Egyenes tartású, délceg, s mellette természetes. Régi időkben ilyen lehetett a huszárokkal leírható, letisztult, ma már kiveszőben lévő típus. Katona kora óta így ismerem. A természethez az ókori világ bukolikus költészetében fellelhető higgadt egyszerűséggel és mitologikus tisztelettel viszonyul. Férfiasan gyengéd a természethez, s benne a szőlőhöz. Miután e sorokat már leírtam, a borászat honlapján az előbbieket is alátámasztó gondolatokra leltem.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!