AMBRUS LAJOS – A szilvalekváros papucs (Hámán táska)

Szerző: | 2018/06/06 | Ambrus Lajos írásai, Recept

Szilvalekváros táska, HamantaschenSZILVÁS PAPUCS – Szász nagyapámék a Kenyérsütő utcai házukban szinte önellátó háztartásvezetést vitték, mint majd’mindenki az akkori Újvárosban. Henteshez alig, élelmiszerboltba ritkán, gyufáért, dohányért, petróleumért rendszeresen jártak. Öreganyám, nomen est omen, korábban otthon sütötte a kenyeret – a mesés nevű  Kenyérsütő utca eredetileg a Sütő utca nevet viselte, mert itt laktak a város legjobb kenyérsütő asszonyai. Akik a hetipiacon mindig nagyméretű,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – Szanazugi csíkok (csíkhal káposztalében főzve)

Szerző: | 2018/05/14 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet, Recept, Receptek

CsíkhalCSÍKOS KÁPOSZTA – Egy archív filmben Portörő Mariska nénénket ismerem föl – a dokumentumfilm az ifjúkor mélyét idézi. A népzenész Halmos Béla barátunkról szólt, aki a szomszédos Ecsedi utcából indult el pályáján. A régi forgatáskor Béla ifjúkora egyik színterére, a Szanazugba kalauzolta a stábot: a keleti arcú, pirospozsgás Mariska néni ott evez a hosszú hajú Béla mellett, s a csónak pár másodpercig nyugodt tempózással siklik a Fekete

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Magyar cowboy (Anka Mojsza)

Szerző: | 2016/11/08 | Ambrus Lajos írásai

Magyar cowboy, Magyar NéprajzMAGYAR COWBOY – Anka Mojsza leginkább  a Kulcs nevezetű korcsmában szokott üldögélni; a Németváros szélén; olykor az Arany Sas vendéglőben – az előbbiben tartott „irodát”, ahonnét üzleteit intézte. A másik túlzottan előkelő volt neki, nadrágos hely, bár annak rengeteg kocsibeállója lévén innét is adtak neki rendeléseket. Mojsza télen-nyáron bocskorban járt – vastag kendervászon nadrágjára egészen a térde alá volt felszíjazva bivalybőr bocskora. (A szomszédos Bihar hegyes vidékeiről szerezhette be, mert a partiumi lapályokon a bivaly már kiment a divatból.)

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Konyhai dolgokrúl

Szerző: | 2014/06/09 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha

old kitchenKOSZTOLÁNYI ír egy helyen arról, hogy kamaszkorában Szabadkán valamiért átküldték a szomszédos sötét zongoraszobába – s a fények, szagok, illatok, maga az „esemény” oly mély élménnyel töltötték el, hogy szemvillanás alatt megértette, milyen magyarnak lenni. Kamasz koromban, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján gyakran voltunk anyai nagyszüleinkhez „albérletbe” csapva

(tovább…)