NYOLCKARÚ POLIP – Kedvelem a nyolckarú polipokat (Octopus). Intelligens állatok számos előremutató tulajdonsággal, amivel sikerült millió évekkel megelőzni versenytársait. Bár a biológiai evolúciót szemlélve zsákutca, mégis igen sikeres lett egy számunkra fontos területen is, a konyhában. Sikereinek titka, hogy a legvérengzőbb csúcsragadozó,
GUNDEL PALACSINTA – A palacsinta szó először az 1577 körül íródott, „Kolozsvári glosszák” néven ismert kéziratos nyelvemlékben fordul elő, ami már csak azért sem véletlen, mert a magyar nyelv palacsinta szava a latin placenta (lepény) szóból, a román nyelv (plăcintă) közvetítésével eredeztethető jövevényszó. A palacsinta készítésének első leírása szintén erdélyi, és az „Erdélyi fejedelmi udvar főszakácsa” nevéhez kötődő, 16. század végén írt kéziratos szakácskönyvben (Szakáts-Tudomány) olvasható. A felső és középrétegek számára a palacsinta már
UTAZÁSAIM SORÁN – írja Berecz Edgár a könyvében – huzamosabb ideig éltem Németországban, megfordultam Svájcban és bejártam Ausztria tartományait. Ez idő alatt hobbim a konyhaművészet és a tájszólások tanulmányozása volt. Ugyanakkor hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy közelebbről is megvizsgálom azokat a konyhai szakkifejezéseket, amelyeket átvettünk és nálunk is meghonosodtak. Ebben a könyvecskében válogattam össze azokat, amelyeket érdekesnek gondoltam vagy, amelyek hasznosak lehetnek a vendéglátóiparban dolgozók számára. Bár pincéreknek és szakácsoknak szánom elsősorban, könyvemben a böngészni szerető ínyencek és háziasszonyok is találhatnak csemegézni valót.
A RÁNTOTT LEVES lenézett étel, koldus étel, a szegénység szimbóluma, akár csak a cibereleves, amit korpából készítenek. A cibereleves nem tartott ki a 20. század második feléig, a rántott leves azonban sokfelé igen, s még a II. világháború utáni szegény Ausztriában is sűrűn került az asztalra, s a német vidékeken ugyanúgy a heti étrend része maradt, ahogy korábban is mindenfelé. Az újkor első korszerű sűrítőanyaga éppen a rántás volt. Ez váltotta fel a középkor kenyérbéllel történő sűrítését. Ez a 17. század előremutató, francia (?) találmánya: a „roux”. Persze nem annyira korszerű, mint az elfeledett ókori keményítős sűrítés, de azért a maga korában mégis haladónak számított, s hidrokolloidnak nevezve még ma is megállja a helyét.
A GASZTRONÓMIA leginkább két tényező, a földrajz és a történelem összjátékának eredménye. Ezek a kulcselemek határozzák meg, hogy milyen növények és állatok fordulnak elő, milyen tartósítási eljárásokat alkalmaznak, és az ízek, illatok, zamatok, textúrák és technológiák milyen mintázata lesz jellemző egy régióra, vagy a tágabb környezetére. Mögöttük felsorakozva társadalmi, kulturális, vallási, gazdasági, politikai, jogi, ökológiai és technológiai faktorok ugyancsak formálják az emberi közösségek konyhaművészetét, étkezési szokásait és hagyományait.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!