LUCSKOS KÁPOSZTA – A Magyar Nyelvészet 6. számában (1861) Lőrincz Károly a Háromszéki nyelvjárásról szóló értekezésében szerepel a lecskáposzta kifejezés: „lecskáposzta: lucskos káposzta, zagyván főtt káposzta”. Akinek a „lecs” idegenül hangzik, gondoljon csak a lecsó szavunkra, s mindjárt megvilágosodik. Ezúttal tehát, a lucskos, vagy zagyván főtt káposztáról lesz szó.
A FŐZELÉK amolyan magyar találmány, tartjuk róla, még ha ez nem is állja meg a helyét, hiszen, ami ehető volt, azt mindig, mindenhol, ették is. Az ízletes növényeket pedig sokféleképpen készítették és készítik ma is főzeléknek. Kuthi Csaba (Tállya) a főzelékről (és az emlékeiről) írt szép posztot a FOOD&WINE olvasóinak. Összeszedte a főzelékkel kapcsolatos emlékeit, megírta és elküldte. Élvezettel olvastam.
A KARALÁBÉFŐZELÉK egyszerű étel, s lehet még egyszerűbben és trendibben készíteni, mint azt anyáink általában tették, a menzákról már nem is beszélve. Mindehhez a főzelékek környezetében megszokott klasszikus konyhaműveleteket, a rántást, a habarást nagyjából-egészében el is felejthetjük. Írom mindezt úgy, hogy továbbra sem váltam rántás, vagy habarás-ellenessé, sem divatból, sem meggyőződésből. A rántásnak, habarásnak sok évszázados hagyománya van, amit balgaság egy legyintéssel elintézni.
A DISZNÓKŐ SZŐLŐBIRTOK már nem első alkalommal rendez olyan eseményt, ahol az aszúhoz főznek. A Disznókő két esztendeje Bordeaux városából érkezett kínai szakácsot hívott vendégül, s Tommy Shan a Su DongPo sertés elkészítésének rejtelmeibe is beavatott. A rák és a császárhús ott is szerepelt az asztalon. Emlékezetes nap volt. A Disznókő Szőlőbirtok egyébként nem túl gyakran szervez kóstoltatást, kóstolást, s már csak ezért is meglepődtem, hogy a Symbolban rendezett, s eredendően csekély létszámúra tervezett „zártkörű” vacsora férőhelyei sem töltődtek fel. Pedig a kiemelkedő borok mellé Takács Lajos (Olimpia) tervezte meg a menüt, s Pápics Roland, s kollégái készítették el.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!