SZOTÍROZÁS, VELUTÉ – Volt már szó a blansírozásról, emulziókról, zsü-ről (jus), konfitálásról, krutonról, marinádokról, posírozásról, redukcióról, terrinről. Ezúttal a szotírozásról és velutéról lesz szó. Kezdjük hát! SZOTÍROZÁS (fr. sauter: az alapanyagok sercegésére utaló „ugrálás”) – A szotírozás az a konyhai művelet, amelynek során a felaprított nyers, vagy
POSÍROZÁS (fr. poche: akadályoz) – A német-osztrák közvetítéssel (pochieren) érkezett posírozás forráspont alatti (65-80°C) hőmérsékletű folyadékban, többnyire fűszeres, gyakran savanykás, ecetes, citromleves, száraz fehérboros lében történő lassú, félig/rövid ideig tartó gyöngyözve főzés, melynek során a gyenge alapanyag (tojás, baromfi, hal, gyümölcs) ízletesebb lesz, és textúrája is élvezhető marad. (A buggyantott tojás másik neve: posírozott tojás.)
KONFITÁLT HÚS – A konfitált hús alacsony (80-85°C) hőfokon, saját zsírjában hosszú ideig sült (abált), majd a zsírban lehűtött, edényben, zsírral fedve, hűvös helyen hónapokig is elálló, omlós sülthús. Délnyugat-Franciaországban az elősózott szárnyas (liba, kacsa, pulyka), vagy más húsokat (sertés), májat (lib, kacsa) hagyományosan így tartósították, de az eljárás Közép-Ázsiától Nyugat-Európáig mindenütt ismert és elterjedt volt. A libamáj és libaháj klasszikus együtt sütése ugyancsak zsírban abálás (konfitálás).
BLANSÍROZÁS (blanchir: elfehéredik) –A blansírozás a francia nyelvben valójában háromféle eljárást is takar. Legelterjedtebb jelentése szerint: nyers élelmiszert, legtöbbször zöldséget, forrásban lévő (sós vagy ecetes) víz hatásának teszünk ki, majd hirtelen lehűtünk (sokkolunk). Emellett, a franciák blansírozásnak nevezik azt a műveletet is, amikor a tojás sárgáját cukorral habosra (fehérre) keverik, és ezt a kifejezést használják a tökéletes sült krumpli készítésénél is, amikor a burgonyát kétszer sütik meg.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!