A SOHA NEM LÁTOTT MÉRETŰ DUNAI ÁRVÍZ miatt – szolidaritásból az érintett területeken élőkkel, barátaimmal, olvasóimmal – a FOOD&WINE szünetelteti új posztok megjelentetését, és útra indul. A Duna hétfői, várható tetőzése után ismét megjelennek új posztok, új témákkal, ahogy eddig is mindig. Szíves megértéseteket kérem! Csíki Sándor
AZ EURÓPAI HEKK, amit egyes kiművelt emberfők csak „Heck” formájában hajlandók leírni, latinul a majdnem-mindenki számára egyértelmű „Merluccius merluccius”, magyarul pedig, Váncsa által széles körben elterjesztetten, csacsihal. Ha más nem is, de a csacsihal köznyelvi forgalomba kerülése kétségtelenül tükrözi Váncsa hatását a hazai gasztronómiára, vagy ha arra nem is,
HALÁSZLÉ túrós csuszával az ötödiken? Amikor Gábort évekkel ezelőtt az ötödik emeleti erkélyen láttam bográcsot állítani és tüzet gyújtani, megalapozottnak érzett, komoly balsejtelmeim támadtak. A füst aztán csak tovább növelte, mélyítette gyanakvásomat. Megúsztuk. Az első, és az azt követő további bográcsos városi főzéseket is – az ötödik emeleti erkélyen. A technológia mára már továbbfejlődött, s a kor szellemét is követve végre megjelent a faszenet felváltó propán-bután gázpalack (persze, nyomáscsökkentő nélkül!).
A KÉSŐ TAVASZTÓL kora őszig nagy tömegben halászott halak nem csekély részét sózással, füstöléssel, napon, szélben szárítással tartósították. Többek között a már említett téli böjtökre gondolván. A halszárítás különösen az Alsó-Tisza vidékén és Komárom környékén volt elterjedt, ahogy a halászlevek is itt, ezeken a részeken mutattak erőteljes fejlődést és fejlettséget. A Balaton halászléjére is az Alsó-Tisza vidékéről származó halszárító idénymunkások és asszonyaik főzési hagyománya és tudása gyakorolt hatást. A Tisza partján igen nagy számban helyezkedtek el a halszárító tanyák. A néprajzi irodalom szerint a 19. század közepén Szeged–Csongrád között legalább
HERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír „A magyar halászat könyve„ (1887) című művében:
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!