A ZSÍR KIÁTKOZÁSA – az 1950-es években kezdődött, és még tart

A ZSÍR KIÁTKOZÁSA – az 1950-es években kezdődött, és még tart

Botero festményeA ZSÍRFÓBIA – A zsír kiátkozása az 1950-as évek Amerikájában kezdődött, ám az 1960-as évek végétől már a vasfüggöny innenső oldalán is gyanakvással és bűntudattal tekintenek a magyar konyhának is különleges ízt adó disznózsírra, s általában a zsírokra. Halálosan egészségtelennek, károsnak, túlsúlyunk fő okának tartják. A zsírok, s azon belül is a telített zsírok kiátkozására adott iparági válaszként, a 60’-as évektől a vajat a hidrogénezett növényi olajokat tartalmazó kemény margarin váltja fel. Megjelennek a zsírszegény, ún. “light” élelmiszerek, amelyek azonban, cserébe a zsírszegénységért, bővében voltak (vannak) a cukroknak, sónak, és sok egyébnek, amivel a zsír élményét pótolni lehet. A világszerte folytatott zsírellenes propaganda hatására, a 20. század utolsó évtizedeire a fejlett világ gyanakvással és

(tovább…)

VAJAS KENYÉR & ZSÍROS KENYÉR (recept)

A ZSÍROS KENYÉR, amit németül Schmalzbrot, angolul pedig bread and dripping néven ismernek, ma is elterjedt eledel, s ez érthető is. Én újabban a libazsíros kenyeret csipetnyi jó minőségű sóval, s karikára vágott hegyes erős zöldpaprikával kedvelem leginkább. A szénhidrátnak és a zsírnak ez a ma már olcsónak számító kombinációja különösen a két világháború közti időszakban volt elterjedt nyugaton is, s a rántott leveshez hasonlóan a szegényebb néprétegek, a gazdasági válság áldozatai, a munkanélküli tömegek körében volt elterjedt eledel, akárcsak a leveskonyhák ételei. A vajas kenyér és a zsíros kenyér között a lényeget illetően nincs különbség, legfeljebb csak annyi, hogy a 17. századtól nekilóduló

(tovább…)