TALÁN A MŰVÉSZETTEREMTÉS képessége lehet az egyik oka annak, hogy egy olyan, hazánkban, s ezer évek óta mindenfelé jól ismert ételcsalád, mint az itáliai bollito misto, vagy az osztrák Tafelspitz, nem is beszélve a francia pot au feu magasztalt világáról, mára kultikus magaslatokba emelkedhettek a nagyvilág családias konyhát, egytálételeket kedvelő többségének szemében.
A JÓ HÚSLEVES, hasonlóan néhány más ételhez, mint amilyenek a tojásból készült ételek (lágy tojás, tojásrántotta) is, számomra megunhatatlan. Gyakorta és régóta főzök már húsból készült leveseket, ahogy persze sokan mások is. Volt, amikor jobban tetsző lett, volt, amikor kevésbé, ám mindig elfogyott. Zöldségelve, húsokkal, leginkább nyolctojásos cérnametélttel fogyasztva, ritkábban lúdgége tésztával, eperlevél tésztával, esetleg tortellonival, raviolival, tüdős-, vagy húsos rétessel, májgombóccal, vagy egyéb mással, akár füstölt fürjtojással is.
A BOLLITO MISTO igen egyszerű, ám ízletes észak-itáliai étel, egyfajta olasz tányérhús. Piemont is híres erről az ételről (Bollito misto alla Piemontese). A mai is élő legenda szerint az étel oly finom, hogy az 1800-as évek végén az olasz koronaherceg, Vittorio Emanuele a barátaival együtt gyakran kereste fel Moncalvo városkáját, hogy elfogyasszon egy csodás piemonti bollito mistot.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!