DIKTÁTOROK, KÖLTŐK, ÍRÓK – Lev Tolsztoj gigantikus regényéről, a Háború és békéről Babits Mihály azt írta, hogy „Alighanem a legjobb regény a világirodalomban;” Ezerhatszáz oldalnyi „legjobb”, amit ma már alig olvas valaki. Babits azonban olvasta és kedvelte a regényt, miként kedvelte a frappáns értékeléseket is. „Jó tanuló. Stréber.” – írta
KADARKA – Ami valaha volt, az mind valahogy megvan – ezt írja a Kadarka szőlőjéről és boráról szólva a költő Babits Mihály; „az életből semmisem veszhet el, mert az élet egészében egy, a maga történeti egységében, akárcsak egy ország”. De a Kadarka a kékszőlők leginkább elterjedt fajtája volt, amelyet az elmúlt ötven-száz év során mindenfelé ültetettek és sokszor silány, tanninszegény, kommersz tömegbor készült belőle, s emiatt majdnem ki is hullott az idő rostáján. Babits, mint szekszárdi rác
BABITS MIHÁLY – Egyik 1938-as önéletírásában (Szekszárdi kadarka) Babits a mulandóság és maradandóság kérdéseit veti föl, amint nagybetegen, a gégemetszés után és a rádiumkezelések közti szünetben kitekint budai lakásából a ködös, novemberi tájba. És ekkor ezt mondja: mintha nem is egy fűtött, könyvekkel teli bibliotékában lennék, sokkal inkább egy másik, nem kevésbé fontos térben és időben.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!