BUBORÉKOS VIZEK – Felbukkantak ugyan, a vizek körül sikert, konkurencia hiányt  és megélhetést kereső úgynevezett „víz-sommelier”-k, azonban a tevékenységük legtöbbször alig több, mint a mindig újat kereső sajtó által felfújt parasztvakítás. A víz és étel, víz és borpárosítások a gasztronómia mindmáig homályba boruló határterületei, pedig a vizek „terroir” jellemzőinek és buborékjainak tudatos alkalmazása új kulináris dimenziókkal gazdagíthatja életünket.

Vizet egész életünkben iszunk, ezért cseppet sem mindegy, hogy ezek milyen minőségűek, és fogyasztásukat összekapcsoljuk-e az étkezés örömével. Ez irányú ismereteink bővülését segítheti, hogy a vizek és ételek közti harmóniák felfedezése a mindennapok szintjén is egyszerűen megvalósítható, mindenki számára elérhető kulináris kísérlet. Hiánypótló írásunk bemutatja, hogy milyen vizeket milyen ételekhez javaslunk inni, és milyen szempontokra érdemes figyelemmel lennünk.

  • A széndioxiddal csupán enyhén dúsított, kompromisszumos megoldásnak is tekinthető ásványvizek általában jó lehetőséget kínálnak a legkülönbözőbb ételekhez, baromfihoz, vadhúsokhoz, desszertekhez is. Ezek az enyhe vizek a szerepüket leginkább a rosé borokhoz igen hasonló pozícióban találják meg. Széndioxidjuk kellemes, krémes „textúrát” ad a víznek, amitől az étel textúrái is intenzívebbé válhatnak. Közhelyeinket elfelejtve, egy jól sütött, fehér húsú fogas, vagy más nemes hal is új élményt nyújthat enyhén szénsavas, hideg ásványvízzel párosítva.
Ezek az enyhe vizek a szerepüket leginkább a rosé borokhoz igen hasonló pozícióban találják meg.

Ezek az enyhe vizek a szerepüket leginkább a rosé borokhoz igen hasonló pozícióban találják meg.

  • A klasszikus dúsítású, magas széndioxid-tartalmú ásványvizek már a vörös húsokhoz, súlyos főételekhez is kiválóak. A „zajos”, telt, kövér-buborékos vizek, jól lehűtve (4°C), a változatos előételekhez is társíthatók. A magas, 1000 mg/liter feletti oldott ásványi anyag tartalmú, karakteres, határozott, szúrós vizek a füstös, rusztikus sülteknek is méltó társai is lehetnek.
A klasszikus dúsítású, magas széndioxid-tartalmú ásványvizek már a vörös húsokhoz, súlyos főételekhez is kiválóak. 

A klasszikus dúsítású, magas széndioxid-tartalmú ásványvizek már a vörös húsokhoz, súlyos főételekhez is kiválóak.

  • A vizek kiválasztásánál az egymást követő fogásokhoz társuló vizek közti kontrasztra is érdemes figyelni. Egy dús, magas oldott ásványi anyag tartalmú víz után, ellenpontként egy csendes, alacsony ásványi anyag tartalmút választva, a különbségek is nyilvánvalóbbá lesznek. Ezek a hatások leginkább abban az esetben válnak megvilágosodással felérő élménnyé, ha számottevő, akár 800-1000 mg/liter eltérés van az egymást követő vizek oldott ásványi anyag tartalmában, és/vagy a víz jellege, széndioxid koncentrációja nagyon eltérő. A víz és ételpárosításban a kövér, hangos buborékú, üdítően hideg vizek az unalmasabb textúrákat is képesek a jellegtelenségből kiemelni. Ha ezeket a vizeket ropogós ételekhez adjuk, a ropogósság zajos élményét is tovább erősítjük.
A víz és ételpárosításban a kövér, hangos buborékú, üdítően hideg vizek az unalmasabb textúrákat is képesek a jellegtelenségből kiemelni.

A víz és ételpárosításban a kövér, hangos buborékú, üdítően hideg vizek az unalmasabb textúrákat is képesek a jellegtelenségből kiemelni.

Bor és víz párosítás

A vizekről és ételekről eddig elmondottak a bor és vízpárosításra is kiterjeszthetőek, azzal, hogy a buborékok mérete, sűrűsége, intenzitása, az oldott ásványi anyag tartalom mennyisége és minősége mellett, a bor/víz arány (fröccs) is meghatározó szemponttá válik. Mindemellett bátran megjósolható, hogy egy-egy szőlőfajta, s bor mellé éppúgy léteznek, s megtalálhatók a legalkalmasabb vizek, mint ahogy az ételekhez is.

Csíki Sándor♣