1398407_96639659_1423674986MIÉRT SZERETJÜK? – Vizet egész életünkben iszunk, ezért aztán, igazán nem mindegy, hogy mit, mennyiért, s mennyire tudatos választással tesszük. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen vizeket fogyasztunk, s azokat, a tudatosság egy magasabb szintjén, összekapcsoljuk-e az étkezés, és más italok örömével. Víz választásaink sorában az legelső helyek egyikén annak eldöntése szerepel, hogy szénsavmentes, avagy szénsavval dúsított ásványvizet vásároljunk,

rendeljünk-e. Az esetek messze túlnyomó többségében, az éttermi felszolgáló vízre vonatkozó kérdése is csupán erre az egyetlen jellemzőre vonatkozik, pedig akadna több is.

A vízválasztás titkai – a gyümölcslegyek tudománya

Az italok szénsavbuborékai jóval többek, mint csupán a folyadékfelszín felé gyors ütemben törekvő gázgömböcskék. A széndioxid íz is egyben, a szájüregben szétroppanó buborék pedig textúra és fájdalomérzet. Ha megkérdeznénk a gyümölcsök érettségének (romlottságának) változásaira minden másnál érzékenyebb gyümölcslegyeket arról, hogy a vízben oldott széndioxidnak van-e íze, határozott igen lenne rá a válasz. Ha a gyümölcsök csak kis mértékben rothadtak, s csupán kevés szén-dioxid termelődik, az íze jó. Ha a széndioxid mennyisége az élesztőgombák, baktériumok tevékenységének hatására megnő, a gyümölcs a gyümölcslegyek számára rosszízűvé válik.

Szódavízbe mártott cseresznye

Szódavízbe mártott cseresznye

  • A gyümölcslegyekkel (valójában: ecetmuslica, latinul: Drosophila melanogaster) számos hasonló génverzióban osztozó ember, a nyelv savanyú ízt érzékelő receptoraival, a muslincához hasonlóan, képes a szén-dioxid ízének érzékelésére.

Ezért több a fröccs, mint egy hígított bor, s ezért számít új minőségnek. Ezért lesz a pezsgő is jellegtelen, lapos, nem egyszer élvezhetetlen, a buborékok, a szükséges mennyiségű széndioxid íze nélkül. Mindezekhez képest, egy még újabb szintet jelent, ha a már önmagában is izgalmas, széndioxiddal dúsított vizeket, italokat határozott elképzeléssel, ételek mellé választjuk. Ekkor tapasztalhatjuk meg, hogy például a kövér, hangos buborékú, telt, üdítően hideg vizek, a simább textúrájú ételekhez milyen izgalmasan társulhatnak, s milyen mértékben képesek azokat kiemelni a kétdimenziós világból. Ekkor csodálkozhatunk rá arra is, hogy miféle varázslat történik, ha a ropogós, zajos ételekhez isszuk a dús buborékút.

Csíki Sándor♣