NÁPOLYI PIZZA – Alexandre Dumas a pizzáról (1851)

MTE5NDg0MDU0OTUwODcyNTkxALEXANDRE DUMAS – A Három testőr és a Monte Cristo grófja című regények írója, Alexandre Dumas „Impressions de voyage: Le Corricolo” (1851) című művének 91. oldalán olvasható egy nyolc évvel korábban már megjelent beszámoló a pizzáról. Ebben a lazzarones, Nápoly legszegényebbjeinek jellegzetes ételeiről értekezve megjegyzi, hogy pizzát leginkább télen ettek, és május elsejétől kezdődően a pizza helyét már a „cocomero” (görögdinnye) foglalta el, ám a kereskedők ugyanazok maradnak.

Dumas leírása szerint a 19. század első felének nápolyi pizzája „olyan, mint a Saint-Denise talmouse [francia sajtos tészta]; kerek, és a tésztáját úgy gyúrják, mint a kenyeret”. Első ránézésre „egyszerű ételnek tűnhet”, írja, azonban jobban megvizsgálva már nem az, majd így folytatja:

„A pizza olajjal, szalonnával, sajttal, paradicsommal és (apró) halakkal készül. Ez a piac gasztronómiai hőmérője. A pizza ára az év bősége, vagy szűkössége szerint esik, vagy emelkedik. Amikor a halas pizza eladási ára felére esik, jó volt a fogás, ha az olajos eladási ára emelkedik, rossz volt az olívatermés.”

„A nápolyiak a pizzát nagyon komolyan veszik” – állapítja meg.

corricolo-napoli

A nápolyi kocsi, a “corricolo”

Francesco de Bourcard

A svájci születésű Francesco de Bourcard, a Nápolyi Királyság főparancsnokának unokája a „Nápoly hagyományai és szokásai” (Usi e Costumi di Napoli) című művében ugyancsak ír szeretett városának pizzáiról. Bourcard tapasztalatai szerint 1847 és 1866 között a nápolyi pizza jellemző összetevői, az olaj, só, oregano, fokhagyma, sajt, szalonna, bazsalikom, apróhal, mozzarella, sonka, kagyló és paradicsom.

Francesco de Bourcard 1866-ban beszámol a legfőbb nápolyi pizza-típusokról is, azokról, melyeket ma Marinara, Margherita és Calzone néven ismerhetünk. Így ír:

„A leghétköznapibb pizzák, a coll’aglio, olajjal, fűszerolajjal, ezen felül sóval, oregánóval és apróra vágott fokhagymagerezdekkel. Mások reszelt sajttal, fűszerezett szalonnával és némi bazsalikomlevéllel vannak fedve. Elsőként gyakran adnak halat, majd vékonyra szelt mozzarella sajtot. Időnként szeletelt sonkát, paradicsomot, kagylót, etc. is használnak. Előfordul, hogy a tésztát önmagára visszahajtják, s ezt úgy nevezik, hogy calzone.”

Brokkolis calzone (Fotó: NYT)

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Gasztronómia történet, olasz konyha
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.