A BIZARR HOZZÁVALÓK sorában ezúttal a lakktetű (E904), a bíbortetű (E120), a Kopi Luwak (civeton), a szellentés (szkatol), a hód végbél körüli mirigyei (castoreum), és az emberi hajból nyert cisztein kerültek elő. Az előző részben az arany, a bakteriofágok, a borax és a kátrány szerepeltek. Érdekesek és a a kedélyek borzolására is alkalmas hozzávalók.
Bíbortetű (kárminsav, E120)
A megtermékenyített nőstény bíbortetűből előállított festékeket már az aztékok és maják is nagy mennyiségben használtak, s adóként is előfordult. A fügekaktuszokon élő bíbortetveket ma már sokfelé, így a Kanári-szigeteken és Spanyolországban is tenyésztik, s belőlük skarlát, narancs és piros festékeket is előállítanak. A tetvekből nyert kivonatokban a színért felelős kárminsav tartalom átlagosan 20%. Egy kilogramm festék előállításához pedig több mint 150.000 tetűre van szükség, amit összevethetünk azzal, hogy Peru évi termelése legalább 200.000 kilogramm. A kozmetikai iparban éppúgy használatos színezék (rúzsok), mint az élelmiszeriparban. Világszerte majd minden területen előfordulhat a húsoktól, töltelékáruktól kezdve a pékárukig, sajtokig, szószokig, lekvárokig, sít. A bíbortetűből készített festék a kátrányból előállított anilinfestékek mutagén hatásának felismerése után újra reneszánszát éli. A szalicilsavra, benzoesavra érzékenyek allergiások lehetnek a kárminsavra is.
A bíbortetű eredetű festékek állati eredetűnek számítanak, ezért már a vegetáriánusok tiltakozását is kiváltották, és az iszlámban és a zsidó vallásban is tiltottnak számítanak.
Lakktetű (sellak, E904)
A Thaiföldről és Indiából származó sellak a ma ismert lakkok előtt, egészen az 1930-as évekig, széles körben használt politúr volt. A sellakot a nőstény lakktetű egész testfelületén kiválasztott vöröses színű, sűrű, gyantaszerű váladékából készítik. A lakktetű nedve vastagon borítja a táplálékul fogyasztott növények ágait, ezért sokáig úgy hitték, hogy nem a tetű váladékát, hanem a fa gyantáját gyűjtik. 1kg sellak előállításához többszázezer lakktetű váladékára van szükség. A sellakot korábban még az elektromos ipar is nagy mennyiségben használta, s ez a „spanyolviasz” (pecsétviasz) fő összetevője, a vonós hangszerek lakkja.
A lakktetű váladéka ehető is, emészthető is, ezért aztán az étkezésben elő is fordul. A sellak veszélytelen, mennyiségi korlátozás nélkül használható bevonó anyag lett az édességeknél, csokoládénál, és méhviasszal (E901) keverve a gyümölcsöknél, a csokoládéval bevont kekszeknél és a kávénál is.
Kopi Luwak (civeton)
A sajátos eredetű cibet kávéval (indonéz nyelven: kopi luwak) Jack Nicholson ismertette meg a hazai mozi nézőket, a Bakancslista című filmben. A drága cibet kávét hajdan még a kávébabot elfogyasztó cibetmacska ürülékéből gyűjtötték össze. A kereslet nőtt, az ár maradt, de a cibetmacska bélrendszerének áldásos hatását ma már leginkább egy szintetikus anyag, a civeton helyettesít.
A civeton az egyik legrégebben ismert feromon, egy pézsmaillatú parfümkomponens, melyet korábban még a cibetmacskafélék egy Indonéziától távoli, afrikai fajából, az Afrikai cibet farka alatti pézsmamirigyből nyertek, ma már azonban pálmaolajból is előállítható..
Szellentés (szkatol)
A bélflóra nagyszámú szerves vegyületet állít elő, melyek közös jellemzője a többnyire kellemetlen, intenzív, s jellegzetes szag. A bűzért felelős molekulák egyike a szkatol, mely beszédes nevét a görög trágya, „szkat” szóból nyerte. A szkatolt kis mennyiségben még jázminillatúnak érzékeljük, amit az illatszer és cigarettaiparban hasznosítanak, ám listánk szempontjából legfontosabb alkalmazási területét mégis az eper ízű jégkrémek készítésénél lelhetjük meg.
Valaki felfedezte, hogy ez a természetben meglehetősen bizarr körülmények közt képződő molekula nagyszerűen fokozza a málna és eperfagylaltok ízét, akárcsak a hód mirigyváladéka.
Hódpézsma (castoreum)
A hódpézsma, vagy castoreum egy barnás színű, kenőcsszerű, pézsmaillatú anyag, melyet a hód végbél és ivarnyílása közt elhelyezkedő mirigyek választanak ki. Meglehetősen drága anyag, amit a parfüm és cigarettaipar hasznosít leginkább, de élelmiszeripari előfordulása is akad, különösen az Egyesült Államokban. A felhasznált évi mintegy 150 kilogrammnyi hódpézsmát leginkább az eper, málna és vanília ízű ételek, üdítőitalok, fagylaltokat ízének fokozására használják, de rágógumikban is előfordulhat. Svédországban a hódpézsmát pálinkák ízesítésére is használják. Ez az ital a „Bäverhojt”. Mivel castoreumot szintetikusan még nem állítanak elő, ezért a teljes felhasznált mennyiség a hódok váladéka.
A valódi kérdés a castoreumnál is ugyanaz, mint a szkatolnál, hogy vajon kinek is juthatott az eszébe az illatos eperhez a hód végbél körüli mirigyeinek váladékát hozzákeverni és ráadásul meg is kóstolni?
Emberi haj (L-cisztein, E920)
A L-cisztein egy kéntartalmú esszenciális aminosav, melyet a sütőipar széleskörűen használ, így előfordulhat a kenyerekben, péksüteményekben, fánkokban, s számtalan más ízletes termékben. A savanykás élelmiszerek ízét is fokozza, ezért aromákban is találkozhatunk vele. Korlátozás nélkül használható, veszélytelen adalékanyag, melynek főként Kínához köthető előállításához a nagy mennyiségben gyűjthető, olcsó emberi hajat, és (nagyobb részt) a vágóhídi kacsatoll hulladékot hasznosítják.
S, ha már a bíbortetűből nyert rovar eredetű festék is heves vegetáriánus ellenkezést és szigorú vallási tiltást váltott ki, vajon mit gondoljunk a kenyérbe sütött emberi eredetű cisztein felhasználásáról?
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!