AZ ÉS MAGYAR VENDÉGLŐ ÉS Pecsenyesütöde 2013. április nyolcadikán nyílt meg a Kempinskiben. Az ÉS a Zsidai Gasztronómiai Csoport (Pierrot, 21, Pest-Buda, Spíler) és a Kempinski Hotel Corvinus Budapest, közös gyermeke. Emile Bootsma szállodaigazgató elképzelése volt az hogy az 5-csillagos luxuszállodában egy nyitott, laza koncepciójú étterem kapjon helyet, ahová akár csak egy pohár borra is beülhet bárki. Az igazgató decemberben állapodott meg a Zsidai csoport vezetőjével, Zsidai Zoltán
Roy-jal, hogy közösen hozzák létre az éttermet. A névtől kezdve a designon át az étlap- és itallapkoncepcióig mindent Zsidai Roy-ra bízott, aki a tőle megszokott precizitással és alapossággal, no és összeszokott csapatával közösen állt neki a munkának. Az ilyen típusú együttműködés szokatlan egy nemzetközi luxus szállodalánc esetében és első a Kempinski csoport történetében.
Zsidai Roy, Roland Holzer, Litauszki Zsolt és Emile Bootsma a megnyitón
“Régóta kerestük már a francia Brasserie mintájára épülő magyar megoldást. A Brasserie tipikusan olyan hely – talán söröző-borozó-vendéglőnek fordítható -, ahol a helyiek találkoznak egy italra, és közben esznek, vagy csak falatoznak. Egy olyan vendéglő, ahol üzletek köttetnek, de ahová családdal és barátokkal is jöhetsz. Nincs alkalomhoz kötve, betérhetsz bármikor. Ez volt az alapkoncepció.” – árulta el Emile Bootsma. “Ezen túl még valami: egy formabontóan különleges együttműködés a Kempinski ÉS a Zsidai család között, akikkel az étterem koncepcióját megalkottuk, ezzel egy újabb nyomot hagyva a budapesti gasztroéletben.” – tette hozzá az igazgató.
Zsidai Roy és Emile Bootsma
Borozó, söröző, terasz, bisztró, vendéglő, pecsenyesütöde. Az ÉS-ben nem kell igazodni a hagyományos étkezési szokásokhoz. Az étlap hármas tagolású, melyen a megosztható, ún. “for sharing” ételek, falatkák mellett az Osztrák-Magyar Monarchia tipikus ételei, valamint grillhúsok is helyet kapnak. Mindezt izgalmas bor- ÉS kézműves sörválaszték teszi teljessé.
Táfelspicc kóstoló
A formai megkötésektől, azaz az előétel, főétel, desszert hármastól elszakadva a vendég akár csak falatozhat sörözés, borozás ÉS beszélgetés közben. Napközben ÉS este is. Családdal ÉS barátokkal is.
„Miért vagy, ha lehet ÉS is? Ez egy elvi kérdés. Nem megosztani szeretnénk, hanem összekötni. Összekötni a Deák Ferenc sétálóutcát egy olyan gasztronómiai élménykoncepcióval, ami hiányzik erről a környékről. Helyiek ÉS látogatók, magyarok ÉS külföldiek. Hal ÉS Hús. Marha ÉS sertés. Pest ÉS Buda. Kutya ÉS macska. Hiphop ÉS metál. Mozart ÉS Beethoven. iOs ÉS Android. Rocky ÉS Rambo. Facebok ÉS twitter. Picasso ÉS Rubens. Cure ÉS Depeche.” – foglalta össze az ÉS lényegét Zsidai Roy.
A cél egy lokálisan beágyazott, teljesen laza „helyi” hely kialakítása volt, amely független a szállodától. Az ÉS az épületben van ugyan, de külön bejárattal, terasszal, arculattal, személyiséggel, teljesen függetlenül működik.
A konyháról
A konyha a következő hónapokban folyamatos további fejlődésen fog átmenni, mely nem drasztikus változásokban, hanem folyamatos evolúcióban, letisztulásban fog megnyilvánulni. Az induló étlapot Litauszki Zsolt, a Zsidai éttermek kreatív séfje és Roland Holzer, a Kempinski Hotel Corvinus Budapest executive séfje állította össze. A bor- és italválasztékot a Zsidai éttermek és a Kempinski Hotel Corvinus Budapest szakemberei, Demjén Lilla és Tóth Zoltán rakták össze.
Csíki Sándor, Zsidai Roy
(A sajtóanyag alapján összeállította: Csíki Sándor♣)
A vasárnapi ebéden vettünk részt.
Előre kell bocsátanom, hogy az étel bőséges és kiváló minőségű volt.
Engedjék meg, hogy mint gasztronómiában némileg jártas ember vendégként megélt néhány hiányosságra hívjam fel szíves figyelmüket, kizárólag jobbító szándékkal.
Ezek:
– még álltunk az asztalunknál, amikor már hárman rakni kezdték elénk a bevezető fogásokat. Előbb szeretek leülni, és nyugodtan elhelyezkedni,
– leülés után szinte azonnal megjelent az előétel, azt a benyomást keltve, mintha valamiért sietnünk kellene,
– a hölgy, akihez az asztalunk tartozott nagyon kedves volt és kérésemre gondoskodott arról, hogy a levesben legyen velőscsont is, ahogyan ez egyébként a menűlapon állt. A leveses csésze alá nem kaptunk tányért, így az asztalon hagytunk némi levesmaradékot, amely az ebéd végéig ott maradt. A velőscsonthoz nem kaptunk pirítóst, ez a főfogáshoz érkezett. A kiváló minőségű friss, meleg kenyér törése a kis kenyeres tányéron csak úgy sikerült, hogy a ropogós héj morzsái az asztalra hullottak, amelyek az ebéd végéig ott is maradtak.
– a levehúshoz rendkivül ízletes köretek, szószok érkeztek, a húst közben a tálaló edényben elvitték, úgy kellett visszakérni,
– ezután nagyobb baki már nem történt, talán csak az, hogy nem volt világos, hogy miért kellett a halat bicskával ennem. Azért elfogyott.
Összegezésképpen csak annyit, hogy a hely és az árak megérdemelnék a nagyobb figyelmet, és a személyzet képzését, amennyiben az igényesebb közönséget is meg akarják hódítani. A konyha maximálisan rendben volt.
Üdvözlettel
GondaLászló