A KASUTERA nevű közkedvelt japán mézes süteményt a portugálok ismertették meg a 16. századi Nagaszakival, és ma is a Nagaszakiban készített kasutera örvend a legnagyobb becsületnek Japánban. A portugál konyha hatása egyébként más, ma már nagyon japánnak gondolt, tartott ételeknél is megmutatkozik. Ilyen az ugyancsak portugál gyökerű tempura is.
Kasutera ( japán mézes sütemény)
- Hozzávalók:
- 3 tojás,
- 5 ek. cukor,
- 1 ek. méz,
- 1 ek. Tokaji aszú, vagy más késői szüretelésű bor*,
- 1 ek. semleges ízű növényi olaj,
- 1/8 tk. fehér borecet,
- 1/2 csésze liszt.
Kasutera készítése
Elkészítése: válasszuk el egymástól a tojás sárgáját és a fehérjét. A sárgáját verjük fel 1 evőkanál cukorral. Adjuk házzá a mézet, a bort, az olajat, a liszt felét (1/4 csésze) és keverjük alaposan össze. Az ecettel a maradék 4 ek. cukorral verjük fel kemény habbá a tojásfehérjét. A felvert tojásfehérje 1/3-át lazán keverjük bele a tojássárgája keverékbe. Adjuk hozzá a maradék lisztet, majd a tojáshab maradékát is. nasgyon lazán és óvatosan keverjük össze, hogy a tojásfehérjében lévő levegő ne illenjon el, mert sütőpor híján ez a levegő adja majd a tészta könnyűségét, lazaságát. A tésztát öntsük sütőpapírral bélelt kenyérsütő formába, amit állítsunk forróvíz fürdőbe. A sütő hőmérsékletét 180°C-ra állítsuk és 35 percig süssük. Ha a sütemény teteje barnulni kezdene, akkor fedjük le alufóliával.
- A sütemény hagyományos, kézműves készítéséről egy igen érdekes videót is láthattok: kattintsatok rá!
- *A fenti recept eredetileg egy „mirin” nevű édes japán főzőbort ír, ami Magyarországon kevésbé hozzáférhető. A mirint egyébként gőzölt michigome rizs, rizsélesztő (komekoji) és egy japán likőr, a shochu keverékének fermentációjával állítják elő. Tiszta, világos arany színű, akár a sör. Legalább 400 éve használják. Kezdetben itták, majd amikor sűrűbb és édesebb lett, főzésre kezdték használni.
A gasztronómia világa nem is lenne olyan izgalmas és érdekes, amilyen, ha nem derűlne ki valami érdekes összefüggés erről a süteményről (is). A sütemény portugál neve „Pao de Castella”, ami annyit tesz, hogy „kasztíliai kenyér”, ami az olaszoknál a jól ismert piskóta a „Pan di Spagna”, azaz spanyolkenyér, amivel vissza is tértünk kasztíliához és persze mindeki rájött már, hogy a portugál közvetítéssel elszármazott japán mézes sütemény, a kasutera nem más, mint az általunk is jól ismert és spanyolhonból elindult piskóta. A Pan di Spagna Szicíliában a népszerű és ízletes „Cassata Siciliana” lett. Idő híján nem foglalkoztam vele, de egy cseppet sem lepne meg, ha a móroknak is akadna köze a tésztához.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!