A LONDONI OLIMPIÁN, 1908-ban fordult elő az olimpiák történetének egyik legvadabb, s egyben legdrámaibb története, amiről ma is időről-időre megemlékeznek. Amikor az 1908-as londoni olimpiai játékokon az addig vezető kanadai Tom Longboat a nagy melegtől, s persze az addig megtett 20 mérföldnyi futástól, elájult, a vezetést egy dél-afrikai börtönőr, Charles Hefferon vette át. Az utolsó másfél mérföldnél, a biztos vezetés tudatában elfogadott egy pohár pezsgőt az egyik szurkolótól. Hefferon a pezsgő széndioxidjától rosszul lett.

Ekkor a vezetést az olasz cukrász, Dorando Pietri vette át, s lépett elsőként a nagy stadionba (The Great Stadium), de annyira zavarodott volt, hogy rossz irányba kezdett futni. A verseny szervezői utánarohantak és a helyes irányba fordították. Még 300 méter volt a célig. A következő 200 méteren négyszer esett össze, ám a rendezők segítségével minden alkalommal felállt. Az utolsó néhány száz métert közel tíz perc alatt tette meg. A célvonalon, ahogy az alábbi fotó is mutatja, már rendezői segítséggel jutott át. Ideje 2:54:46 volt.

Dorando Pietri a célszalagnál (London, 1908)

Dorando Pietri után 30 másodperccel érkezett célba a még mindig meglehetősen frissnek látszó  amerikai, Johnny Hayes. A pezsgőtől rossz bőrbe került Charles Hefferon a harmadik lett. Győztesnek Dorando Pietrit hirdették ki, majd annak rendje-módja szerint, az olasz zászlót is felhúzták, azonban az amerikai csapat joggal óvott, így aztán az olasz futót diszkvalifikálták, s a győztes az amerikai lett, akinek a neve jóval kevésbé jut az emberek eszébe, mint az akaratáról híres olaszé, akit Alexandra királyné egy ezüsttel bevont arany kupával tüntetett ki (a belső képen látható).

A következő videón a szobrot kapott Dorando Pietri világhíressé vált célba érését is megörökítették.

Csíki Sándor♣