THAI ÉTTEREM nyílt az Andrássy út elején, a kettes szám alatt. A legújabb és legnagyobb thai étterem. A neve: Kaeng Som Tom Yum, amit a Google thai fordítóprogramja magyar nyelvre Tom Yum Som Keang formában fordított, amivel egy lépésnyit sem jutottunk előre, s soha nem is jutnánk, hacsak nem rendelünk egy Tom Yum Kaenget, ami a csípős-savanyú rákleves neve.

Annak, aki az ősmagyar konyha kapcsán hazánkban elterjedt vadregényes Kiszely-féle eredetváltozatot ismeri, tán feltűnhet egy ismerős csengésű szó, a „kaeng”. Nemzeti ételeinkről értekezve már szóba került az „ősmagyar konyha”:

Bár Kiszely a Han–dinasztia (Kr.e. 202–Kr.u. 220) korabeli ázsiai hunokhoz (hszinugnuk) köti a kenget, azonban az már jóval korábban, a dinasztia és a történetíró előtt közel ezer évvel, a Zhou-dinasztia korában is az egyik fő étel volt Kínában. E távoli korból már említenek sózott hal és lótuszgyökér, marha és rizs, friss tokhal, szarvas és tárógyökér kenget is, ami mutatja, hogy a „keng” gyűjtőszó és nem konkrét étel.

A kínai keng szó eredeti értelmében a lassú tűzön hosszú ideig, kevés vízzel főzött ételt („stew”), illetve ételkészítési eljárást is jelenti. Napjainkban, a vízben, húslében gyorsan megfőzött, majd (kukorica) keményítővel besűrített, felforralt és tálalt ételt (is) jelenti.  Kínán kívül ma már csak Burmában és Laoszban találunk keng szóval jelzett ételeket. Ezek különféle levesek.

Az újonnan nyílt étterem nevében a Kaeng a kengre rímel, és nem utal másra, mint a levesre. Nos, ilyesmik is eszembe jutottak, amikor a Túróczi Gábor (Lucullus Bt.) szervezte étteremnyitón részt vettem. Az étterem ékessége egy üveggel elválasztott cseppnyi látványkonyha, amelyben öt thaiföldi szakács készíti a főként Közép-Thaiföld konyháját reprezentáló ételeket.

A vacsora ételei

A desszert Sakoo Lamyay – azaz, tapióka longan gyümölccsel volt. A vacsora fogásai közül nekem leginkább a citromfű illatától, ízétől ragyogó rákleves, és a gyömbéres, hagymás csirke tetszett. Ez a thai konyha némiképpen (vagy nagyon) más, mint a nyugati világra fazonírozott, szecsuánira rímelő büfék és a zseniálisan ízgazdag „noodles soup” éttermek. Új élményeket és az élményekben való csendes, mosolygós elmerülést kíván ez a világ.

A thai konyháról

A Lucullus Bt. sajtóanyaga így foglalta össze a thai konyháról gondolt ismereteket:

„Thaiföld délkelet-ázsiai ország, keleten Laosz és Kambodzsa, délen Malajzia és a Thai-öböl (Sziámi-öböl), nyugaton az Andamán-tenger és Mianmar határolja. A thai ételkultúra az ősi thai, az európai és a kínai gasztronómiából épül fel, amit a helyi alapanyagok és fűszerek teljesítenek ki. a legősibb módszer, a grillezés: ehhez igazából csak fa kell (amiből elég jól állnak Thaiföldön) meg némi édes-savanyú öntet, és már kész is a grillezett hús és/vagy hal (Nam Phrik). Egy másik jellegzetes ételük a yamszgyökérrel (Yam) készülő saláta, amit ellentétben az általunk megszokott koleszterinbomba jellegű, zsíros salátaönteteinkkel – alacsony kalóriájú és egészséges öntettel zúdítanak nyakon. Utóbbi tartalmazhat sós halszószt, citromlevet, chilit, vagy fokhagymát és shalotthagymát. Ezeket összekeverik és gyakran tesznek hozzá sertéshúst, marhahúst, garnélát vagy papayát.  A curry fűszerkeverékkel készülő ételek is nagyon rég meghonosodtak az ételkészítésben, ma viszont a thai konyha a korábbiakkal ellentétben szívesen használja a kókusztejet is currys ételek elkészítésekor.

Nagy hatással volt a thai konyhára a kínai konyha is: innen eredeztethető a wokban való gyors-sütés, és a tészták széleskörű használata is. Utóbbit a thaiok még a kínaiaknál is szerteágazóbban készítik, hisz büszkélkedhetnek édes, savanyú, sőt néha fűszeres tésztákkal is. A keleti konyhákhoz hasonlóan az ételekben lévő fűszerek és gyógynövények gyógyszerként is funkcionálnak – az egyik jót tesz az emésztésnek, a másik lázcsökkentő hatású, a harmadik jó a megfázás ellen. A thai konyha nem mindig az, aminek látszik: egy egyszínű, egyszerű leves lehet sós, savanyú és csípős, ezek az ízek viszont tökéletes harmóniában egyesülnek. Fontos szót ejtenünk a thai fűszerekről, úgymint a citromfűről, a kaffir lime-ról, a gyömbérek családjába tartozó galangalról, valamint az édes pálmacukorról és a mogyoró használatáról. A thaiok a kínaiakhoz hasonlóan sokféle ételt rendelnek ki az asztalra, és mindenki mindenből vesz, amihez rizst eszik kenyér és krumpli helyett.

Thaiföld egy igazi Slow Food szellemiségű ország; két személy találkozásakor az üdvözlés után az első kérdés általában a következő. „Ettél-e ma már?”.

Csíki Sándor♣