TRATTORIA TOSCANA – toszkán étterem Pesten

TOSZKÁNA a világ kulináris térképén Provansz, Cinque Terre, s néhány más kiváltságos régió mellett különös dicsfényben ragyog. Pedig, talán semmi különös nincs benne, ahogy szerelmetes kedvesünk is lehet, hogy éppen szerelmünktől szépül. Márpedig Toszkána szépül, mert a világ szerelmes belé. Hiszünk Toszkána szellemében, vélt filozófiájában, másutt elveszettek gondolt tisztaságában és tisztességében. Hiszünk benne, mert a soha nem volt, de mindig elveszettnek hitt aranykor maradványait is látjuk benne.

(tovább…)

FOOD & WINE – 3. születésnap (2008-2011)

HÁROM ÉVES LETT A BLOG. 2008. november 24-én jelent meg az első poszt. Heston Blumenthalról és a molekuláris gasztronómiáról. Aztán jött a többi ezer, sokezernyi fotóval, s nem kevés videóval színesítve, hála a technológiák fejlődésének. Ambrus Lajos író barátom sok tucatnyi írása irodalmi értéket is hozott. Receptek, elmélkedések, vélemények, éttermek, gasztronómiatörténet. Sokféle téma, ami engem az elmúlt években érdekelt.

(tovább…)

LENCSE – ahogy a spanyolok készítik

A LENCSE az egyik legjobb alapanyag. Változatos, sokféle és nagyon jól fűszerezhető. Már több alkalommal is írtam róla. Főztem lóbabbal,  ettem borvacsorán, szerepelt uniós díszvacsorán, előfordult toszkán borok mellé, Apicius receptje szerint gesztenyével, lencselevesnek, lencsefőzeléknek, a karácsonyi menüben éppúgy, mint a húsvétiban. A lencse tehát, jó, változatos, egészséges és szerencsére újra divatba jött.

(tovább…)

SPAGHETTI alla CARBONARA – ahogy valójában kell!

A SPEGETTI ALLA CARBONARA nálunk is népszerű étel. Amennyire emlékszem, a zacskós változat tette igazán ismertté. Tej, vaj, a zacskó tartalma, keverés, percnyi főzés, főtt spagettire öntés. Nagyjából ebből állt az étel. Így aztán nem is csoda, hogy a tejszínt még ma is sokfelé a carbonara elengedhetetlen alkatrészének tartják. Ámde az elmúlt esztendőkben nagy változások történtek, s egyre okosabbak lettünk ebben is (vagy, majdnem csak ebben).

(tovább…)

KRACH VAN BABÁM – mondom én is!

KRACH VAN BABÁM – mondom magamban újra és újra, kifelé is kacsingatva, üzenve, s másoknak is jelezve. Igen, krach van babám! A krach szó ízére egyábként a napokban  Bächer Iván emlékeztetett újólag a szerzői estjén, a Spinozában. Krach van, sőt KRACH! Csúnya, nagyon csúnya krach! Olyan, amilyenből bőven akadt már, mint Konratyev is írta, s mint Bródy János édesapja is az elhunyta előtt új gondolatokkal elemezte (kár, hogy nem írta meg).

(tovább…)