A JAPÁN KONYHA meghódította a világot, s termékenyítőleg hatott a nyugati szakácsművészetre is. A nouvelle cuisine történetének fontos állomása a 1964-es Tokiói Olimpia, ahol az ötvenes évek első francia TV-szakácsa, a népszerű Raymond Oliver (1909-1990), a francia olimpiai csapat séfje. Oliver itt találkozik Shizuo Tsuji (1935-1993) francia-irodalom szakon végzett oszakai szakácsiskola tulajdonossal, akivel együtt fontos szerepet játszanak a francia és japán konyhaművészet közti kapcsolat kiépítésében. Ennek eredményeként francia szakácsok utaznak Japánba tanítani és a francia szakácsművészet Japánban, majd ezt követően Hong Kongban, Szingapúrban is gyorsan népszerűvé válik.

A francia séfek ezekről az utakról a nyugati világ szakácsművészetére igen erőteljes hatással bíró technikákat és ötleteket is magukkal hoztak, mint a japán tálalási mód (service a`la japonaise) és artisztika, a vibráló színek, az étel alá, a tányérra terített mártás, a vertikális építkezés, a gőzölés, a nyers halak, a ropogós zöldségek, de mindenekelőtt az egyensúly és szezonalitás ázsiai filozófiája. A természetes ízek előtérbe helyezésében példamutató japán konyha a minimalizmust már egészen a végsőkig, a zen-buddhista aszkézisig vitte („A nem-főzés a tökéletes főzés.”).

A japán konyha azonban nem csupán az, amelyet a Michelin inspektorai nagyszámú csillaggal értékelnek. Japán az instant élelmiszerek, automatákból megvásárolható szintetikus, zacskós „élelmiszerek” hazája is. Ez a kettősség együtt értékelhető, ha az országról beszélünk és akkor sem érdemes elfeledkezni róla, ha hazai gasztronómiai közállapotainkról beszélünk.

A következő videón valami egészen japános különlegesség látható. Ez már nem a nyers ételek, a szusi sokat dicsért világa, amit egyébként is csak kevés japán engedhet meg magának, mert drága. Ilyen sincs sehol másutt, leszámítva néhány világhírű helyet, mint Ferrán Adria étterme, az El Bulli. Az ára 258 jen (= 600 Ft).

Csíki Sándor♣