NOS, A TV PAPRIKA nem jó, ráadásul időnként már kezd nézhetetlen lenni. Mi a baj a TV Paprikával? Leginkább az, hogy egyenetlen színvonalú, s esetenként kimondottan ‘”gáz”, ami ezen a csatornán megjelenik. Vannak-e jó műsorai a TV Paprikának? Hogyne, miért ne lennének. Ilyen például a Csiszár Jenő közreműködésével készült műsor, amelytől kezdetben igen nagy mértékben idegenkedtem, aztán mégis megkedveltem.
Vannak-e jó műsorok a TV Paprika személyiségeinek képességeivel arányban? Nem, nincsenek olyan műsorok, amelyek a maximumot hoznák ki a TV-szakácsokból. Bede tudna-e jobb lenni? Szerintem igen. Serényi tudna-e jobb lenni? Szerintem igen. A többiek tudnának-e jobbak lenni? Szerintem igen. Akkor pedig miért nem jobbak? Talán azért,. mert senki nem várja el tőlük – csupán az olyan nézők, mint én is.
Az Elzászból érkezett Cristophe kedvesen töri a nyelvet (valószínűleg soha nem fogja megtanulni), s be is került, no, persze nem azért mert töri a nyelvet, hanem, mert főzni is tud. A többiekről nem tudok, mivel a fentebb említett okok miatt csökkentettem napi TV Paprika dózisom, s meg kell, hogy mondjam, hogy egészen jól viselem, sőt, nagyon jól. (Kik castingoltak? Tudjátok?)
Csíki Sándor♣
Lakásétterem
Bede Róbert moderátor lett
KEITH FLOYD – a stílusteremtő
LŐWY ÁRPÁD – tordai pogácsa, pecsenye és nő
SCHMITT PÁL gvajon mit eszik?
A LEVES HAZUDIK – számoljunk együtt
CHEESECAKE recept
H1N1 SERTÉSINFLUENZA – nyáron
ELHÍZÁS – a 21. század népbetegsége
BÁRÁNYCSÜLÖK
Ma Péter Anna malackaraj lesz ha jól tudom.
A jelenlegi „arcok” alkalmatlanok erre, Bede és Serényi modoros és fantáziátlan, Magos csak az olasz ételekben van igazán otthon, Jeneinek meg a beszélőkéje nem az igazi, pedig a többi szempontból alkalmas lenne.
Talán Christophe Deparday lehetne az az egyéniség amit keresnek, csak jobban meg kellene tanulnia magyarul. Ő szakmailag és egyéniségében is megállná a helyét. De pl. a Váncsával is szívesen megnéznék egy műsort:)
Nos, Váncsával én is megnéznék egy műsort, de lesz annyira okos, hogy inkább az asztal másik oldalán maradjon.
Váncsa, ahogy főz, nem egyszerű elképzelni… 🙂
Mautner Zsófiát én is nagyon kedvelem. Már találkoztam vele, nagyon bájos, sokszínű, rendkívül intelligens egyéniség, és nagyon kreatív.
Ugyanakkor a családi konyha szerintem másról szól, mint, amit ő közvetít. Az átlag magyar háztartások ízlésén és alapanyag felhasználásán lépésről, lépésre lehet javítani. Persze az is egy szempont, hogy „fantasztikus ételeket készítesz”, „nem is tudom, hogy csinálod”, „jajj, de gyönyörű”, és tovább keveri a családanya a rántás hegyeket a krumplileveshez az öt tagú családjának.
A másik pedig, amit konkrétan több helyről hallok a Zemberektől, hogy bár csak ne olvasna blogokat az asszony, mert rendes kaját szeretnék, nem pezsgős magvas salátát, amit újabban főz:-)
Persze ez sarkítás, de a köztes részt kellene végre be, vagy kitölteni. Hagyományos, nemzetközi, modern ételek, egyensúlyban; friss, értékes alapanyagok; átgondolt, fejlődő technológiák; ehető és nem csak „kirakat” ételek, így főzzön a magyar háztartásokban a háziasszony. Ez majd kényszeríti a forgalmazókat a jobb termékek kínálatára, és javít majd az átlag éttermi színvonalon is. Ugyanis a kereslet meghatározza kínálatot.
Az egyik kedvencem Clodagh Mckenna, kijár a piacokra, egyszerű, de nagyszerű ételeket főz, rövid és nagyon tartalmas műsorokat készít, érthető, szimpatikus, zéró sztárallűr. Ilyenekre is szükség lenne, hogy a hétköznapi háziasszony fejlődjön is ne csak tévézzen, és csodálja a sztár szakácsokat/bloggereket.
Vagy Rachel Allen. (Ez nem az Rachel:-)))
Hol vannak ezek a szakácsnők Magyarországon?
Mert vannak, csak valahogyan nem talál rájuk a lehetőség.
Természetesen én most egy másik hiányzó műfajról beszéltem, ezt a hiányt nem Christohpe fogja kiváltani.
Nekem nagyon tetszik mint szakács, mint egyéniség, csak néha az, az érzésem, hogy nem hagyja magát teljesen kibontakozni, mert meg akar feleni a magyar elvárásoknak. Szerintem pedig csak nagyon magát kellene adnia!
Nem vagyok mesterszakács: Bölcs beszéd! – ha szabad ilyet mondanom.
A Chili és Vanília, Kísérleti konyha, Bűvös szakács, HuNoCu stb. nem az átlag háztartást vezető embereknek íródik, hanem azoknak akik már ezen túlléptek és szeretnének új ízekkel kísérletezni, megismerni különleges ételeket. más a célközönség, ezért nem lehet számonkérni rajta, hogy nem elég mainstream. Nem lehet mindenkinek a kedvében járni, így „szakosodnak” a blogok írói, más-más szeletét szeretnék megszólítani az olvasóknak.
Van a szórakoztató, bulvár vonal mint a Malackaraj, vannak a kezdőkhöz is szóló blogok, mint a Gabojsza, Tomakonyha, Lorien stb. van a tematikus irány mint a Fűszer és lélek, Dolce vita, Limara. Így megtalálja mindenki a kedvére valót.
nyílméregbéka: Jó, s éleslátó felosztás, ezért remélem, hogy gyakori vendég leszel! 🙂
nyílméregbéka: teljesen igazad van!
Talán én túl utópisztikusan látom ezt a kérdést, mert sajnálom, ha a „szinten túli” üzenettel elveszítjük a nagyanyáink hagyományait, ha a nagyanyáink hagyományai által elveszítjük a „szinten túljutás” lehetőségét, ha a blőd gasztrotémákon csak szórakozni szeretnénk, és, ha: vagy csak édességet szeretünk enni, vagy csak kövér húst, vagy csak csirkemellet, vagy csak péksüteményt.
Az általam kedvelt ikonok ettől sokrétűbbek és a saját konyhám is.
Én csak ezt próbáltam feszegetni. És csak egy gondolat volt….
Szerintem nincsen olyan „szinten túli”. Mindenki megtalálhatja a saját szintjének megfelelő blogot. Az lehet probléma, hogy valaki előbb akarna szaladni, minthogy megtanulna járni, de ez az egyén problémája, nem a blogok hibája.
Normális esetben a dolognak vagy egy íve, miszerint kezdetben az ember meg tud főzni pár egyszerű ételt, amit otthon a szüleitől tanult. Ha van hozzá érzéke és szeretne is fejlődni, később az évek folyamán megtanul egyre több technikát, receptet, megismeri a világ konyháit, majd a végén eljut egy olyan szintre tudása, hogy újra fogalakozzon az egyszerű ételekkel, visszataláljon „nagyanyái hagyományaihoz”, de már egy magasabb szinten művelve azt.
Anna milyen volt? Nem láttam, bár érdekelt volna.