A gasztroblogger

Calamityshe blogger; Forrás: blogsistersANDRÁS, aki mellesleg egyértelműen kinyilvánított tisztelettel viseltetik nem csekély erőfeszítéseim iránt, küldte a most következő írást, amit az önirónia megnyilvánulásaként adok tovább. Vélhetőleg nem árt néha görbe tükörbe néznünk, hogy rájöjjünk, mi csupán egy vékonyka (torta)szelete vagyunk a nagy egésznek. “Sakálné vackorbanshee Rozália” alapos hely-, blog- és tárgyismeretről tanuskodó “net-szociográfiája” következik, amit már csak azért is érdemes elolvasni, mert rólunk szól, bennünket karikíroz.

(Igazi vasárnap délre való írás!)

(Ez egy átvett írás a modoros blogról. Görbe tükör rólunk, és recept arra, hogy miképpen lehet sikeresen terjedő posztot írni.)

“…lépten nyomon megemlítgettük őket, de nagyposzt még nem született a gasztrosznobokból, a krémjük “gasztroblogot is ír, főleg ilyesféle rettenetek alapján készült a következő szösszenet.

Tehát, a gasztroblogger

  • n+2 db gyerkőc boldog anyukája, akinek a munkája a hobbija

  • VAGY kőgazdag szingli aki csak nyers sóskasalátát csipeget kis körtével és gorgonzolával, mert a körte krémes roppanása fantasztikusan kiegészíti a keresnyés friss sóskát.

  • legrosszabb esetben ovo-lakto vegetáriánus, néha mézet sem fogyaszt (méhek kihasználása), meg van róla győződve, hogy az ember növényevő állat, ezt néha hasonszőrű oldalak idézeteivel támasztja alá. Ő nem azért jött erre a világra hogy kihasználja az állatokat, elszorul a szíve, ha ketreces tartású csirkék tetemeit látja a piacon (amit a többi gasztrobloggerrel karöltve naponta kétszer látogat, és kizárólag őstermelő nénikéktől vásárol illatos friss zöld árut, minden szemet előre megkóstol és hevesen tiltakozik az eper nejlonszatyorba csomagolása ellen, barbárság.) Nyers gabonaszemeket és virágokat is előszeretettel fogyaszt, ezek receptjének leírása után kifejti, mennyire undorító és szörnyű ha valaki halott állatok rituálisan feltrancsírozott koncaival mérgezi magát

  • rajong a különleges ízpárosításokért, mint a zöld teás marhasült és az ecetes eper

  • szenvedélyesen gyűlöli a ketchupot, a vegetát és az “üveges trutyikat

  • néha kördéseket indítanak, amikben töredelmesen bevallják, hogy néhanapján igenis használják ezeket, valamint elárulnak pár titkot magunkról, például hogyan kezdtek főzni illetve Férj melyik romantikus vacsora után szeretett beléjük véglegesen

  • párjukra nevének kezdőbetűjével vagy Férjként, a Zúrként hivatkoznak. Gyerekeiket aranyos otthoni beceneveiken hívják.

  • kiskertecskéje vagy konyhakertje van, a balkonon vagy vidéki rokonoknál, ahol olyan friss a levegő, hogy harapni lehet, és harsogó, zamatos gyümölcsöket és zöldségeket termel. Hiszen egyenesen a tőről szakajtva a legfinomabb a zöldáru, bármi máshonnan származó pedig az üvegházban felfújt vízízű rémség

  • zöldfűszerek nélkül csak vergődik

  • legnagyobb öröm számára a boldog arcocskák látványa, amikor lelkesen falatozzák, amibe ő még a lelkét is belefőzte nekik

  • a pácban fürdeti a pipit, utána tűpróbáig napoztatja a sütőben. Ez az idő pont elég arra, hogy a magyaros husi mellé egy gyors roppanós kínai ízvilágú salátát összedobjon. Nem mondja hogy kínai, mert csak a büféverziót próbálta még csak

  • az elkészült ételt telefonnal, villanykörte alatt fotózza le, mert kép nélkül semmit sem ér a recept

  • rajong a cékla fantasztikus földes aromájáért, nem is nyomja el, csak egy csepp halszósszal ízesített bazsalikomos balzsamecetkrémet csorgat rá

  • olyan éttermekbe jár, amiket aztán húzhat a kritikáiban (általában félgyorséttermek illetve turistalehúzásra szakososdott csárdák)

  • helyesírása igen sok kivetnivalót hagy maga után, olyan hibákat vét mint rízs, mindíg, valamint túl sok vesszőt használ.

  • a beszámolója a hétvégi kerti sütögetésről vagy vidéki gasztrokirándulásról az általános alsós fogalmazások stílusában íródik és biztos benne vannak a “hangulat a tetőfokára hágott” és “szaftos, füstös grillhusi” kifejezések (ez többnyire csirkét és pulykát, vagyis száradásra hajlamos húsokat takar)

  • külön hámozója van krumplihoz, répához, almához, csicsókához (sic!).

  • a többi blogírót kollégának/kolleginának vagy bloggerina-társnak hívja és közös piacozásokat szerveznek.

  • mindenbe tesz friss bazsalikomot. A szárított szentségtörés.

  • egész télen szidja a havat, a nyár után áhítozik, nyáron panaszkodik a melegre és július-augusztusban nem kapcsolja be a sütőt, csak ha nagyon elvetemültnek érzi magát. Ilyenkor olyan dolgokat készít, amikhez legalább 300 fokon hat órán át égeti kell a sütőt, ír egy panaszkodós posztot, aztán hat fagyireceptet.

  • receptjeit első szám első személyben írja, ezzel is kifejezve, hogy mekkora spanyolviasz a sültcukkinis kornflék-carpaccio retekcsíra habbal, és éreztetve, hogy ez szigorúan az ő kifinomult ízlését tükrözi.

  • receptjeit általában csakazértis olaszul nevezi el, ha a legenyhébb mediterrán hatás is érezhető

  • készített már interjút ecetmesterrel

  • mártáskurzusra jár. Hetente.

  • szarvasgombás jércemellet reggelizik

  • És végül egy recept, hogy megadja a savát-borsát, vérbeli gourmet stílusban:

    Levendulapesztós folyami rák-confit vajas bébirépa-pürével:

  • Annyira mosolygott rám a rák a csarnokban, hogy nem tudtam ellenálni neki. Aztán itthon kezdtem agyalni, hogy mit is készítsek belőle. Reggel, amíg gyerkőc az udvaron rohangált kiegyeltem a zöldfűszer-ágyásomat, és ahogy ott hajlongtam, guggoltam, megcsapott az édes-fűszeres levendulaillat, és akkor beugrott, hogy (itt valamelyik társbloggerina nickje következik) kollégánál isteni levendulapesztót láttam. Szedtem is egy nagy csokor levendulát, és bevonultam a konyhába.
  • Először is megpucolom a rákot, azután pár kanál kiolvasztott házi zsíron lepirítom, 70 fokos sütőbe dugom és 4 órán át napoztatom.
  • A pesztóhoz a levendulát leszárazom, egy marék illatozó pirított fenyőmaggal és aranyló zöld olívaolajjal elturmixolom (mozsárban kéne összetörni de két virgonc kisded mellett kinek van ideje mozsárral dolgozni). Amikor a rák sütési ideje a vége felé jár, a bébirépákat lekapargatom, sós vízben roppanósra párolom, és azon melegében egy kanál jóféle tisztított vajjal pürésítem. Tálaláskor egy púp pürére helyezem az omlós rákot és megcsorgatom a pesztóval, mint a drágakő cseppek úgy ülnek a pesztó-gyöngyök a napszínű répapürén. Isteni gyors ebéd volt.”
Köszönettel: Csíki Sándor♣
(Szívesen veszem, ha “Sakálné”  az üzenetével megkeres.)

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Vélemény
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

A gasztroblogger bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Tudom, nem ez a kívánságműsor, de nem lehetne, hogy Ambrus úr – úgyis mint “írásszakértő” – kifejtené gondolatait a témáról? Nem a cikkről, hanem a műfajról meg a stílusról.

  2. Csíki Sándor szerint:

    Beszélek vele. Gyors eredményre nem számítok, de majd meglátjuk. 🙂

  3. Sance szerint:

    Szerintem nagyon találó volt a cikk 🙂
    És bizony a tükör sem görbe, mostanában sok blogot olvasgattam és ez a szleng tényleg nagyon el van terjedve. 1 dolog maradt ki talán a cikkből azok pedig a beltenyészet receptek.

    Ez az oldal éppen ezek hiánya miatt üdítő színfolt ebben a gasztroblog világban. Bár engem személy szerint nem zavarnak sem a prüntyőkék, sem harsogó roppanós és egyéb túlburjánzó jelzők, azért örülök, hogy nem minden oldalt konyhatündérek vezetnek 🙂

    A modoros blogon a hozzászólások azonban katasztrofálisak, akinek van kedve szörnyülködni az mindenképp nézze meg.

  4. CsillagAnizs szerint:

    Nem nagyon ismerem ezt a “modoros” dolgot, de az inadamail ide hozott Hozzád! Ott találtam rá erre a levélre, amikor kiléptem a fiókomból, onnan pedig ide. …és hát köszönöm!! Imádon az ilyen típusú oldalakat, nagyon sok új ötletet lehet találni rajtuk! Tehát én most örülök:-)

  5. Sance szerint:

    http://modoros.blog.hu/2009/07/30/olvasoi_rovat_a_gasztroblogger
    erre gondoltam 🙂 mármint a hozzászólásokra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.