A HÉTVÉGÉN TIHANYBAN Punk Frencnél elköltött fenséges halászlé ebéd után utunkat minden különösebb cél nélkül, csupán a tájban, a jó időben gyönyörködve folyttuk tovább az északi parton. Mindig is szerettem, csodáltam a Balaton felvidék tanúhegyeit, a nyüzsgő turista forgalom nem érintette, de a Balatontól alig messze eső részeket, mert gyönyörű vidék ez, szebbet gondolni sem lehetne. Útközben, Tapolca felé haladva, megálltunk az 1907 óta itt álló, és szépen kiépített, gondozott Theodora forrásnál is. Az idő szép volt, mosolygott az ég, örülni lehetett az életnek.

Útközben megálltam egy kereszteződésnél, hogy lefotózzam a Csobáncot, majd balra kanyarodva szép komótosan folytattuk utunkat Tapolca felé, amikor hirtelen egy tábla jelent meg jobb kézről: Villa Tolnay. Azzal a lendülettel már fordultam is rá a murvás útra, mert a Villa Tolnay borairól a korábbi bor teszteken csak jó tapasztalatom volt és a Maligánban, Litauszki Zsolt utolsó vacsoráján is éppen ezeket a borokat ízleltük. A Villa Tolnay mellett szólt az is, hogy a Rajnai Rizlingje, amit újabban a tokajiak furmintjai mellett fehér borban egyre jobban kedvelek, igen kiváló. Így érkeztünk a Tolnay villához.

A bejáratnál Nagy László szőlésszel és a birtok tulajdonosával a Basel mellett élő Philipp Oserral, a Villa Tolnay borászával futottunk össze. Laci néhány perc múlva már az egyik pince felé terelt, miközben Philipp egy vendégével a szőlőket vizsgálgatta.

 

A környék gyönyörű és mindeközben „déjà vu” érzésem támadt, bár nem tudtam miért is. Álltunk a Csobánc lábánál és a svájci tulajdonossal a magyar gasztronómiáról, éttermekről, emberekről beszélgettünk.

Philipp Oser

Philipp Oser igen pallérozott ízlésű, világlátott ember, akinek hobbija a gasztronómia, a bor. Jól ismeri a magyar viszonyokat és a hazai gasztronómiai közélet szereplőit, ráadásul külföldi, ezért a véleménye különösen érdekes volt számomra. Volt is tapasztalata, véleménye, ami ráadásul semmiben nem tért el az én véleményemtől, ezért különösen jól esett ez a hirtelen jött megerősítés. Philipp Oser enélkül is szimpatikus személyiség lett volna, de ezzel együtt méginkább azzá vált.

Hogy lehet egy ilyen birtokhoz jutni? Philipp gyakran járt Magyarországon és a barátnőjével sokat kirándultak. Így esett, hogy megmászták a Csobáncot is. A hegytetőről lenézve megakadt a szeme a Tolnay villán és elhatározta, hogy megvásárolja. Kiderítette, hogy a villa tulajdonosa egy német házaspár. Felhívta a férjet, de azt a választ kapta, hogy: „amíg ők élnek, soha el nem adják”.

Alig fél év telt el és a német tulajdonos telefonált Svájcba, hogy nehézségei akadtak, el kívánja adni a birtokot, és áll-e még Philipp vásárlási szándéka. A többi már gyorsan ment. Megegyeztek az árban, Philipp Németországba utazott és lefoglalózta a Tolnay házat a birtokkal. Néhány nap múlva az eredeti tulajdonos már szívesen visszacsinálta volna az üzletet, mert családi háborúságot okozott a birtok eladása. Megértem, Philipp egy olyan birtokhoz jutott, amely csoda a maga nemében. Szenecsére ez a svájci úr, ahogy történelmünk során már többen is, akik Svájcból érkeztek, gyarapít és megbecsüli azt az értéket, amelyet „mi” talán nem becsültünk eléggé.

Déjà vu

Ahogy ott álltunk a Tolnay villa mellett, bevillant, hogy miért is volt ez a „déjà vu”. A nyolcvanas évek vége táján, amikor még létezett a jóreményű Badacsonyi Állami Gazdaság, és nekem is több közöm volt a biotechnológiához mint manapság, az Állami Gazdaság meghívására itt töltöttem egy hosszú hétvégét. Akkoriban a Tolnay villa még a gazdaság tulajdonában volt. Itt ismerkedtem meg a Juhfarkkal és itt hallottam azt a történetet is, amit Philippnek is elmeséltem.

A Tolnay villa Balaton irányába néző balkonjáról, aminek ma már csak nyomai vannak meg, a balkon alatti, ma már betemetett medencébe (nekem szökőkutat mondtak hajdanán) ugrált annak idején a többször is itt vendégeskedő Horthy István (1904-1942), Vitéz nagybányai Horthy Miklós idősebb fia. A művelt és világlátott Horthy István és a nála tíz évvel fiatalabb Tolnay Klára (1914-1998) jó barátságban lehettek. Hogy akadt-e több ennél, nem tudom, mindenestre nézzünk meg egy filmrészletet a charmos Jávor Pál és Tolnay Klári szereplésével.

A bor

Hazaérkezve kibontottunk két palack Rajnai Rizlinget. Az első egy 2004-es évjáratú, a másik egy 2007-es (Tavasz) volt. Philipp említette, hogy mielőtt megkóstoljuk, dekantáljuk a bort, és érdemes már reggel kihúzni a palackból a dugót, ha azt szeretnénk, hogy délutánra teljes pompájában nyíljon meg előttünk.

A 2004-es jellegzetes petróleumos illata dekantálás nélkül olyannyira jellegzetes volt, hogy számomra a jövőben ezer közül is felismerhetővé teszi a Villa Tolnay borát. Másnap a palackból töltve ez az illat már nem volt érezhető, és a bor azt mutatta, amit Philipp mondott. Egyre jobban kedvelem a Rajnai Rizlinget és a Villa Tolnay borait. Még akad néhány boruk, amelyeket nem kóstoltunk, de az eddigiek alapján nagy a várakozás bennem. Különösen az ajánlott Chardonnay érdekel.

A Balaton-felvidék csodavidék. Egyre több figyelemreméltó borásszal, borral, óriási potenciállal mind a borokat, mind a piacot illetően. Ez a táj minden figyelmet megérdemel, mert olyan borai vannak, mint a Villa Tolnay borai is.

Csíki Sándor♣