TEPERTŐS POGÁCSA – élesztős-, vagy leveles?

TEPERTŐS POGÁCSA – élesztős-, vagy leveles?

Új Idők SzakácskönyveTEPERTŐS POGÁCSA – Az Új Idők figyelemre méltó lap volt. Mint az Arcanum írja róla: „Az Új Idők 1894 és 1949 között megjelenő szépirodalmi, művészeti, képes hetilap és kritikai szemle volt, első száma 1894 december 18-án jelent meg. Kiötlője és kiadója a korszak legnagyobb könyv- és lapkiadói vállalkozása, a Singer és Wolfner cég volt. Sikerének titka, hogy sok más kiadóval ellentétben mindig gondosan figyelemmel kísérte a közízlést, arra fordította a figyelmet, hogy mi a népszerű és mit szeretne az olvasó. Ebben a szellemben fogant az Új Idők, amelynek szerkesztésével Herczeg Ferencet bízta meg a kiadó, aki az időszak egyik legnépszerűbb írója, színműíró, újságíró volt.

(tovább…)

POGÁCSA – 19. századi pogácsa receptek (1820-1864)

tepertős pogácsaPOGÁCSA – A pogácsa, lett légyen az sós, vagy édes, a 19. században is népszerű volt. A század második felében megszaporodtak a szakácskönyvek, s a szakácskönyvekkel a pogácsa receptek is, melyek nagy része már a korábbi évtizedekben is népszerűnek számított. Josephine Saint Hilaire (St. Hilaire Jozéfa) féle „ A valódi szakácsság vagy legújabban átvizsgált és tökéletesített Képes pesti szakácskönyv” (1864) 593. receptje a ” töpörtős pogácsa” készítési módját írja le. A szerzőről, Josephine-ről, ugyan semmit sem tudunk, a Képes pesti szakácskönyvről azonban annyit

(tovább…)

TEPERTŐS POGÁCSA – pogácsa recept

TEPERTŐS POGÁCSA ügyben is már igen régóta tanácstalan voltam, amikor Kocsonya Kálmánnal összefutva eszembe jutott, hogy milyen sikeres is lett a sajtos pogácsa receptje. Kálmán egy-két pogácsát készített már életében,  s nem csupán sajtos pogácsát, ezért is voltam a legnagyobb bizalommal a tepertős receptje iránt is. Ráadásul annyira azért ismert, hogy sejthette, akármilyen tucat sajtos pogácsa recepttel nem leszek elégedett. A pogácsát már-már hungarikumnak

(tovább…)

LEKVÁROK – beregi szilvalekvár és társai

LEKVÁROKAT kaptam a közelmúltban. Sokfélét a Beregből. Beregi szilvalekvárt és másokat is. Mindenfélét. A beregi, szatmári szilvalekvár, az ártéri szilvások nálam némiképpen már kultikusnak számítanak, távolinak, s romantikusan archaikusnak is. Valaminek, ami talán már nincs is, és talán soha nem is volt. A befőzés régi foglalatosság, ma már leginkább csak cukorral történik, ám hajdan, s hosszú ideig, a cukor egzotikus, alig előforduló alapanyag volt a paraszti háztartásokban, s az első világháború környékéig elő sem fordult a gyümölcsök tartósítása körül.

(tovább…)