AMBRUS LAJOS: A lepkegyűjtő

Forrás:  neenmachine.comTÁJ. EMBER és állat. Közös létezés – egymás koreográfiái. Buda Ádám, egy régi lepkegyűjtő a távoli XIX. századból még apjától, Buda Elektől tudta, hogy minden élőlényre, az, ki pásztora, sújtva ügyel. Fújta, mint egyet az örök és fényes hérakleitoszi töredékek közül. Vagyis, ki vadra, madárra, halra, netán pillangóra vadászik: ne az ölés öröméért tegye! Ne a kiomló vérért és ne a pusztítás élményéért. Hanem hogy megismerhessen döntő pillanatokat. A halálét például. De ebben a megismerésben benne kell lennie a létezés és felfedezés kegyelmének is.

(tovább…)

BARÁTAIM a kőszáli kecskék

AZ ÍRÓ OLYKOR kegyesen csúsztat – rögtön itt, a felvett címerállat nevét is zergének kellett volna írnom, merthogy valójában a zergéről teszünk most néhány tiszteletkört, s nem a kőszáli kecskéről. A kettő egyáltalán nem azonos, merthogy két külön fajt takar. Mentségemre szolgáljon, hogy egy oly nagy hírű szerzőnél is így, egybecsúsztatva szerepelnek ők, mint Raff György és az ő a gyermekeknek szóló, 1846-ban magyarul is kiadott természet-

(tovább…)