A WILLENDORFI VÉNUSZ – Jézus, Leonardo és Einstein

JÉZUST, akárcsak az apostolokat, minden ábrázolás szikár, szálkás izomzatú, szívós embereknek mutatja. Még Júdea jólétben élő királyát, Nagy Heródest sem ábrázolják elpuhultnak, kövérnek. Az elmúlt ezer esztendő festményei ezt az ábrázolásmódot követik, ám mindeközben a művészet eszközeivel a változásokról is híven tudósítanak. Az életszínvonal emelkedése az étel adagok növekedését hozza magával. Ez a tendencia különösen az elmúlt negyven esztendőben erősödött meg és az elmúlt húsz évben vált aggasztó hatásúvá. A mértéktelenség, azonban nem csupán napjaink jelensége.

(tovább…)

AZ ELHÍZÁS – és az utolsó vacsora

AMENNYIBEN – hitünk szerint – a művészet képes a valóság leképezésére, az elmúlt évezred utolsó vacsorákat ábrázoló képei érdekes összefüggéseket tárhatnak fel. Ezen az úton haladva, egy hosszabb történelmi periódus azonos témájú festményeinek vizsgálata objektívnek tekinthető eredményeket adhat. Nos, ezt gondolhatta Brian Wansink a Cornell Egyetem Élelmiszer és Minőségellenőrzési Laboratóriumának vezetője, és testvére

(tovább…)

A LEGJOBB ANGOLNA – reneszánsz recepttel

LEONARDO (di ser Piero) da VINCI Az utolsó vacsora (L’Ultima Cena) című világhírű festményén három nagy tál is látható. A Jézus előtti tál üres, azonban Jézustól jobbra és balra, András és Máté előtt a tál már púpozva van étellel. A nézőnek balra fekvő tálon féltucatnyi halat láthatunk, a jobb oldali tál tartalma ma már pontosan nem azonosítható, mivel a kép itt sérült, azonban a körülötte lévő kis tányérok tartalma még  jól kivehető, beazonosítható.

(tovább…)