A MAGYAR GASZTRONÓMIÁRÓL – 1792-ben a Magyar Hírmondó beszámolt a nádorispán alföldi utazásáról. A cikk írója a bécsi vendéglősöket sem mulasztotta el kritizálni: „Csongrád és Ketskemét között Újfalunál, sátor alatt vendégelte meg a’ Gróf Úr Nádor-Ispány ő Királyi Fö-Hertzegségét, ’s a’ vele lévő Fő Méltóságokat magyaros ebéddel. Nem maradt el ebből, a’ jó-féle gulyás-hús is, mellyet annyira majmoznak a’ Bécsi Vendégfogadósok;
Az északi féltekén a meteorológiai tavasz március elsejétől május végéig, három hónapig tart. A csillagászati tavasz a tavaszi napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát hozzávetőleg március 21. és június 21. közé esik, s percre pontosan kiszámítható. Ezért is tudjuk, hogy az idei szökőévben (2016) a csillagászati tavasz éppen március 20-án, 5 óra 30 perckor kezdődik. A ínyes-tavasz azonban, az időjárás enyhülésétől függően, ennél akár néhány héttel korábban is már elkezdődhetett.
AMBRUS LAJOS – Nemrégiben kaptam egy kézzel írt receptgyűjteményt. Falubelimek, Szabó Bandiék találták a padláson, legalább húsz éve, mikor bekötöztek frissen vásárolt házukba. A régi gazdáé lehetett – azóta őrzik, rakosgatják, bár használni nem nagyon tudják. Mikor hírét vettem létezésének, a várakozás izgalmai közt naivan már arra spekuláltam:
KI A LEKÖTÖTT KALÓZ? És mitől az? „Halljuk! Miket mond a’ lekötött kalóz”! Aki így beszélt egyik legutolsó, önmegszólító versében, de másutt is – magyarázgatva poétikai bizonyítványát és szinte valóságos léthelyzetét. „Orthographiám és interpunctióim hibásak… Oka ennek az én szűntelen izgó és kalóz elmém, melyet én csak úgy tudok huzamos figyelemre szorítani, ha azt az ő tárgyában egészen elmerítem; míg az óda reptével héjáz, addig hívem, de ha azt egyszer írni kell, kezeimtől hirtelen elpártol”. Berzsenyi Dániel írja így műhelygondjairól, iskolázatlanságáról és tanulatlanságáról. Ő hát az a „kalóz elme”, aki mindent, eget-földet bevilágító poéta és vidéki gazda egy személyben. Aki rettentő és felkavaró deklamációkat tart az emberi
ALIGHANEM úgy öregszik az ember, hallottam felőle harangozni, hogy öreg/öregedő korára mással nem bírván, még a honi literárok is, de egyéb olvasó férfiak úgy kilencven körül Jókait olvasnak. Pontosabban: ha olvasnak – Jókait olvasnak. Ezt nyilatkozta például az öreg Kós Károly (amikor melegében olvastam a konfessziót, el is hűltem rajta) – nemigen élvezek én már mást, mint Jókai regényt, mondta egy régi beszélgető-könyvben. Mert: benne ott minden. Így mondta. És aztán láttam pátriárka-kort megélt apósomat is, aki pap-literátor lévén kilencvenöt éves kora körül napszámra olvasott ősvadonra emlékeztető zalai (tilaji) kertjében (áprilistól
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!