AMBRUS LAJOS: Fecskék

MI FÁJT SZÍVEDNEK? – kérdi Kosztolányi élete végén (Ének a semmiről) és most, őszi verőn, a kerti vadonban ülve, dióhullások közt bizony annyit válaszolnék a legszívesebben: a fecskék. („Pajtás, dalolj hát, mondd utánam: / Mi volt a mi bajunk korábban, / Hogy nem jártunk a föld porában? / Mi fájt szívednek és szívemnek / Caesar, Napóleon korában?”) Bővítve a sort, a szűnek tán nem saját „korunk” „fáj” leginkább, amely hozott ezt is, azt is, új caesarokat és új napóleonokat is, nem is saját öregedésünk története és

(tovább…)