FÁZNAK A PANNÓNIAI mandulafácskák – a legalább két hete virágzó gyümölcsök fenn a hegyen, a Nagy- és a Kissomlón húsvéti próbák elé álltak: a bolond, szeles, esős, időnként havat hozó korai március nem biztos, hogy a legoptimálisabban kényeztette őket. De, mint a poézisben, a régi pannon költészetben, legalább is Pannonius óta, ő aztán kinevetik a zord időket. S bár mint a megvilágosodás, úgy csaptak le a mostani
WUNDERLICH „Lojzi” ALAJOS sokunk kedvelt Lojzija. A villányi borász a kakaspörköltjéről legalább annyira ismert, mint borairól. Nagy sütő-főző ember ő, aki az 1914-ben épült présház melletti kemencében süti már jó ideje a malacot, libát, amit éppen a vendég kíván. A bogrács is sűrűn használatba kerül, s leginkább a már említett kakaspörkölttel tette őt ország-világ előtt ismert szakáccsá, ám Lojzinak akad egy nagyszerűen főző felesége is, akiről eddig nem szólt a fáma.
GYÜRKY ANTAL – Nevét valószínűleg ’Gyürki’ helynévről kapta, amely „magyar és curiális falu Hont vármegyében, földes ura Gyürky uraság, mind a’ két ágon, lakosai katolikusak, fekszik Kőkeszihez ¼ órányira, s’ ennek filiája” – írja az 1799-es Vályi András-féle Magyar Országnak leírása. Majd hozzáteszi: ”Legelője elég, fája van mind a’ két féle, szőlő hegye sok, és jó borokat terem, piatza B. gyarmaton, és a’ Bánya Városokban, első Osztálybéli”. S valóban, a honti borok ma is „első osztálybéliek”, mint alkalmam volt róla meggyőződni, mikor Ipolyságon jártam, Gyürky Antal emléktáblájának koszorúzásán és a róla szóló „tudományos ülésszakon”.
AZT ÍRJA KOGUTOWITZ Károly az 1936-os Dunántúl és Kisalföld írásban és képben című könyvében, hogy a magyar irodalomban addig senki nem írta meg a magyar tájak földrajzát. Született is egy nagyszabású, remek képanyaggal elkészített kétkötetes munkája, amelyet csak ajánlani lehet az érdeklődőknek, bár az első kiadás óta nem jutott eszébe senkinek újra kiadni.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!