A BAKATOR – se nem olasz, se nem horvát

A BAKATOR – se nem olasz, se nem horvát

Piros BakatorBAKATOR – Képzeljünk el egy magyar költőt. Kufstein rossz emlékű falai között, amint a sztoikus Senecát olvassa. Előbb a Martinovics-pörben halálra ítélik, de csak várbörtönt kap. A bölcs és derűs latint fordítgatja. Közben a napfényes kert idillje hívja,  régvolt érmelléki szüretek emlékei, ahol ő mint „bús Puttonos” szerepel.  Versét mormolja: „Jó Puttonos! Hol a puttonod? / Hiszen szőlőt ké’k most hordanod, / Most az igazándi szüretnél / Bakatort ugyan csak ehetnél.  / Jaj nincs putton; hát mit csinálunk? / Most a jó szürettől meg válunk.” Ó, ifjúság, szabadság és régi szüretek! „A szép bakatort ha látjátok / Azt a puttonosnak szánjátok.”

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Bakator – érmelléki bakator

bakator szoloÉRMELLÉKI BAKATOR – Gyürky Antal, régi kedves borászati szakférfiú a 19. század közepéről, utazgatván az országban, Érmelllékről azt említi, hogy „e vidék oly szép, oly kellemes, levegője oly egészséges, hogy szinte vágyik az ember idevaló lakos lenni; hátha még lelkes magyar, nyíltszívű s vendégszerető, értelmes és mívelt birtokosaival közelebb megismerkedhetik, már akkor megválni is nehéz innen”. A Borászati Lapok alapítója rögtön az 1858-as, legelső évfolyamban írja ezt az első érmelléki kalandozásait a Vegyes Csarnok

(tovább…)

SZILÁGYSÁGI HEPEHUPA

HA MESSZIRŐL nézzük, én nemrég közelről is vizsgálhattam: a majd hatszáz méter magas somlyai Magura egyike a legérdekesebb előhegységeknek, miként Kincs Gyula írja a millenniumi „Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben” című könyvsorozat Szilágy megyét bemutató részében – „regényes, szép részletekkel”. Vagyis a Magura tetejét erdők koszorúzzák; déli és keleti lejtőinek meszes összetételű földjén eredetileg kitűnő bor termett; legújabban már csak itt-ott Királyleányka,

(tovább…)