A GASZTRONÓMIA, a jó evés, s jó ivás tudománya már a korai időktől a diplomácia eszköze. Erre Európában különösen Franciaország nyújt jó példát. Berry hercege ismeri fel, majd később, XIV. Lajos uralkodása alatt – s azt követően – francia szakácsok ezrei alapozzák meg a gall gasztronómiai hegemóniát világszerte. Vajna Tamás írása a szocializmus évtizedeinek gasztrodiplomáciájáról szól.'Történelem' kategória archívuma.
A GASZTRONÓMIA, a jó evés, s jó ivás tudománya már a korai időktől a diplomácia eszköze. Erre Európában különösen Franciaország nyújt jó példát. Berry hercege ismeri fel, majd később, XIV. Lajos uralkodása alatt – s azt követően – francia szakácsok ezrei alapozzák meg a gall gasztronómiai hegemóniát világszerte. Vajna Tamás írása a szocializmus évtizedeinek gasztrodiplomáciájáról szól.MÁRCIUS 8 – Nőnap
MINDEN KEDVES NŐ olvasómat sok szeretettel köszöntöm Nőnapon! Azért én a magam részéről örülök annak, hogy a korábbi, a Nemzetközi Nőnap kialakulásának kezdeti, 19. század végi, 20. század elejei akciói már nem jellemzik ezt a napot, s maradt a virág, a köszöntés. A Valentin napi köszöntések ugyan messze népszerűbbé váltak, mint ez a munkásmozgalmi gyökerű ünnep, de egy csokor virággal legalább tartsuk meg. A nők miatt – akiket szeretünk.
AKI MEGTEREMTETTE a cserszegi fűszerest, az már letett valamit az asztalra. Akár hátra is dőlhetne, mert a cserszegi fűszeres nagy mű, járja világhódító útját, immár Kaliforniában és Kínában is gyökeret vert. De Bakonyi Károly nem tétlenkedik: hallatlanul izgalmas fajtakísérleteit a cserszegi létrehozása óta is folytatja, szerintünk hasonló potenciállal rendelkező fajták tucatját hozva létre,
OLVASOM A MAGYAR Turizmus ZRt. Torkos csütörtöki akció leírását, amiben a tudásra szomjúhozó éhes nemzet épülésére még azt is megvilágítják, hogy “Mi is a Torkos csütörtök?”. Ez egy olyan ritka történelmi pillanat, amikor tisztán megragadható egy téves információhalmaz útra indításának helye, ideje, szerzője. A hülyeség terjesztője ebben az esetben
EIN MANN, EIN WORT, egy ember, egy szó – a nem kibukott, hanem a nagyon is végiggondolt szavakhoz következetesen ragaszkodó férfiak kreálnak maguknak efféle jelmondatokat. Akik igyekeznek egy életen át megfelelni az adott szó szentségének. Ők azok a ma már kissé nevetségesnek ható vagy teljesen korszerűtlen alakok, akik az emberi élet anyagát nem mutatványként, hanem igazságként akarják felmutatni. Még akkor is, ha ez olykor hátránnyal, mellőzéssel, kirekesztéssel, kiközösítéssel akár meghurcolással jár.
BKV SZTRÁJK IDEJÉN különösen aktuális a Po’ Boy szendvicsre emlékezni. A legtöbb amerikai szendvics túlméretezett. Gazdagon sorakoznak rajta a legkülönbözőbb kalóriadús összetevők. New Orleans Po’ Boy (Poor Boy) szendvicse őrzi a hajdani hugenotta bevándorlók franciás konyhájának szellemét, s nem (annyira) ilyen, ahogy az ezen az osztrigás szendvicsen is látszik.
A TERÜLETEN már a kelta időktől akad nyoma szőlőtermesztésnek, bár az Atlanti óceán inkább a sólepárlással biztosított megélhetést és hírnevet a vidéknek. A só lepárlók termékéért érkező viking hajósok hamar felfedezték a vidék borát is, és már nem csak sót, hanem bort is vittek Skandináviába. Így kezdődött. Jóval később a Párizstól messze fekvő vörösboros Bordeaux és a
APICIUS LIBÁJA az ókorból
A MÁRTON NAPI LIBA, akárcsak a karácsonyi, vagy éppen a tavaszi, az év második libaszezonjának legelső igazán kiemelkedő, és jeles ünnephez kötődő darabja. A rómaiak igen megbecsülték a libát. Mars és Júno szent madarának tartották. A libák serénykedtek a Capitolium körül is, ahogy az ünnepi asztalon sem maradtak szégyenben. A rómaiak leginkább ebben az asztali szerepben szerették őket látni. A nevezetes madár a nevezetes gasztronómot, a már életében legendává vált Apíciust is elbűvölte, aki ételeivel és receptjeivel nyerte el ércnél is maradandóbb emlékművét.
NOVEMBER TÁJÁN minden böcsületes gasztronómnak köteles tisztsége Szent Mártonról és a hozzá kötődő derék fehér szárnyasokról szót ejteni, és dicsérni kell a libát, Mars madarát (Avis Martis) fennen, mert ennek a szép madárnak igen nemes alkatrészei a melle, combja, de legfőképpen a mája, amit ha jól készítenek és túlzásokba nem esnek, élménnyé válik minden falatja. (Feltámadt hát a felejtett hagyomány.)
MASSACHUSETTS (US) hivatalos desszertje
AZ USA ÖTVEN állama közül több is akad, melynek hivatalosan is elismert, s megválasztott desszertje van. Ilyen Maryland (Smith Island torta), Dél-Dakota (Kuchen), Vermont (Apple pie), New York (muffinok), Új Mexico (Biscochito), Missouri (fagylalt tölcsér), Minnesota (Blueberry muffin), Indiana (Sugar cream pie), Florida (Key lime pie), Delaware (Peach pie) és Massachusetts a “Boston Cream Pie” nevű süteményével, amelynek több receptjét is leírom.
Ez a torta 1996. december 12-én lett Massachusetts állam hivatalos desszertje.
SZÉKELY-káposzta, UJHÁZI-tyúkhúsleves
AZ ÉTTEREMBE JÁRÓ emberek az étlapokon, a háziasszonyok az általuk „mankóként” használt szakácskönyvekben sok olyan étel nevet találnak, aminek szeretnék tudni az eredetét. Sok például a híres emberekkel kapcsolatos elnevezés, de nem biztos, hogy az az illető kedvence volt, vagy éppen ő kreálta – lehet, hogy jóval később, emlékükre, tiszteletükre készítette egy hagyománytisztelő szakács, vagy éppen egy hozzá közel álló személyiség.

NÉGYEZER ÉVES vadgalamb recept
A VILÁG JELENLEG ismert legrégebbi receptgyűjteményét a Yale University Babilóniai gyűjteményében, a Sterling Memorial Library falai között őrzik. A Krisztus előtt 1700 évvel íródott három agyagtáblára 35 receptet jegyeztek le. Az akkád nyelvű ékírásos recepteket a neves francia asszirológus, Jean Bottéro fejtette meg (1995).
PÉLDAÉRTÉKŰ ÉS tanulságos, ahogy a bográcsok környékén már a kezdet kezdetén megjelenik a mítosz. A mítosz felnagyítja, majd misztikus magasságokba emeli az ételt, amely ettől bizonyítottan csak ott, akkor, és mindenekfelett csak az által a személy által elképzelhetően lesz elkészíthető, és így válik megkülönböztethetően más, jobb, kiválóbb étellé, mint bárkié, bárhol. Ez a mítosz-marketing (MM) igen hatékonyan működik, mert láthatóan nem az iskolázottságtól, sokkal inkább az emberi természettől és a mélység és a történetmesélés iránti fogékonyságból lesz az, ami.
A KÉSŐ TAVASZTÓL kora őszig nagy tömegben halászott halak nem csekély részét sózással, füstöléssel, napon, szélben szárítással tartósították. Többek között a már említett téli böjtökre gondolván. A halszárítás különösen az Alsó-Tisza vidékén és Komárom környékén volt elterjedt, ahogy a halászlevek is itt, ezeken a részeken mutattak erőteljes fejlődést és fejlettséget. A Balaton halászléjére is az Alsó-Tisza vidékéről származó halszárító idénymunkások és asszonyaik főzési hagyománya és tudása gyakorolt hatást.
AHOL A VILÁGBAN halat halásznak, ott mindenfelé akad valamiféle halleves is, mint a világhíressé vált provanszi bouillabaisse, amihez, paprikás majonéz, „rouille” szósz is szükséges, vagy a hamis bouillabaisse, a „bouillabaisse borgne”, amit burgonyával és tojással tálalnak. Ide tartozik a szintén francia „bourride” is, aminek elmaradhatatlan társa a fokhagymás „aioli”.
HERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír “A magyar halászat könyve“ (1887) című művében:
A GASZTRONÓMIA leginkább két tényező, a földrajz és a történelem összjátékának eredménye. Ezek a kulcselemek határozzák meg, hogy milyen növények és állatok fordulnak elő, milyen tartósítási eljárásokat alkalmaznak, és az ízek, illatok, zamatok, textúrák és technológiák milyen mintázata lesz jellemző egy régióra, vagy a tágabb környezetére.
RÓMAI KENYÉR – a’la Food Stylist
EZEKBEN A HETEKBEN egy kosztümös angol filmet forgatnak Magyarországon. A tárgyi részletekre is nagyon ügyelő film Kr.u. 130 körül Britannia provinciában és Itáliában játszódik.
Ehhez a filmhez készítettem korhű kenyereket (s majd sok más ételt is).
A SZÉP IDŐ és az ünnep négynapnyi szabadsága sokakat messze vitt a számítógépektől, ám ez nagyon is rendjén való. Azoknak azonban, akik mégis ezt választják, álljon itt egy hosszabb írás egy angolról, akit kevéssé ismerünk, pedig igencsak megérdemli a figyelmet. AMBRUS Lajos író révén sokat megtudhatunk erről a férfiúról, aki a hazai borászatban is maradandót és emlékezésre méltót alkotott. Kiváló és minőségi írás. Irodalom, ami az elmélyedésre vágyóknak bizonyára nagy kedvére lesz. (Csíki S.)
AZ ELŐZŐ KÉT RÉSZBEN nem a magyar ételeket és az őrölt pirospaprika nyomait keresgéltem Szlovákiában, hanem a szlovák gasztronómiát igyekeztem felderíteni, amelynek lényeges és történelmileg szerves része a magyarság számunkra igazán jól ismert konyhája. Így aztán nem délről haladtam északnak, ahogy kényelmesebb és szokásos, hanem ellenkezőleg, északról délnek, különbséget téve a hegyvidék és a síkság között is.

A 19. SZÁZAD ELEJÉN A HEGYVIDÉKI SZLOVÁKSÁG FŐ ÉTELEI Csaplovics János (1780-1847) leírásában a burgonya, a sör, és a kölesből, rozsból és árpából készült kenyérek voltak. Csaplovics szerint a síksági területek népe, ahol a magyarság élt, jobbára búzalisztből készült fehér kenyeret és húst fogyasztott és hozzá inkább bort ivott.
SZLOVÁKIAI NYELVTÖRVÉNY ÉS SZLOVÁKIAI GASZTRONÓMIA? Ugyan, mi köze is lenne a kettőnek egymáshoz? Ráadásul a FOOD & WINE oldalain kínosan igyekszem kerülni a politikai felhangokat, mert az én véleményem nélkül is akad belőlük éppen elég – már élhetetlenül sok is. Mindezek ellenére egyre mélyebben hiszem, hogy a gasztronómia bizony mindennel összefügg, akár még a szlovák nyelvtörvénnyel is.
„Az ég kék volt, mosolygott a mindenség, felálltam az asztaltól, boldog voltam.” (Gustave Flaubert, Voyages)








