Csíki Sándor blogja ételekről, borról, gasztronómiáról. Néha szórakoztatóbban, nem ritkán szárazabban, de mindig a pontosság igényével.
A CSIGÁK KÖZÖTT hazánkban is sok a védett faj. Az éti csiga is az, ám a gyűjtésére engedélyezett és meghatározott időszak alatt mégis mintegy 2000 tonna élősúlyú 30 mm, vagy annál nagyobb házátmérőjű állat gyűjthető össze. Ez a „vadászidény” április 1-től egészen június közepéig tart.
BKV SZTRÁJK IDEJÉN különösen aktuális a Po’ Boy szendvicsre emlékezni. A legtöbb amerikai szendvics túlméretezett. Gazdagon sorakoznak rajta a legkülönbözőbb kalóriadús összetevők. New Orleans Po’ Boy (Poor Boy) szendvicse őrzi a hajdani hugenotta bevándorlók franciás konyhájának szellemét, s nem (annyira) ilyen, ahogy az ezen az osztrigás szendvicsen is látszik.
A LENCSELEVES RÉGI, s hagyományos újévi étel. A lencse, akárcsak a bab, vagy a mák, a sokasság, a bőség rítusainak alkotóelemei. Lencsét eszünk, hogy az újesztendő bőségben, gazdagságban teljen. A lencseleves hagyományos, azonban gombával már ritkábban készítjük, pedig így is kiváló. Akit ez a gombás változat kevésbé érdekel, s inkább lencsefőzeléket készítene, annak egy hagyományos receptet ajánlok, kicsit másképpen.
A CREOLE QUENELLE és a hozzá hasonló gombócok (quenelles) a 20. század fordulóján a legnépszerűbb ételek közé tartoztak New Orleansban. A creole quenelle nevű posírozott húsgombócot borjúmájból és sózott sertéshúsból készítették. Gyakran főételként fogyasztották, fogyasztják, ám a haute cuisine megszokott módján halhoz, vagy baromfihoz köretként is adták. Akár előre is elkészíthető és a sütőben melegen tartható.
A COUSH-COUSH (kush-kush) nem keverendő össze az észak-afrikai couscous-szal. A coush-coush a cajun reggelik specialitása. Kukoricalisztből készül, akárcsak a puliszka. Sütőpor is kerül bele, hogy zsírban, olajban süssék ki, amivel az európai, s benne a hazai paraszti konyha évszázados pépes ételeinek, ahogy a falafelnek, császármorzsának, vagy a serpenyőben sült skót bannock kenyérnek is rokona lesz. Vajjal, tejjel, tejszínnel, cukorral, juharsziruppal kiegészítve lesz belőle reggeli étel.
A TARTÁRMÁRTÁS valamenyink előtt jól ismert, igen népszerű mártás. A hazai vendéglátásban szinte kötelező kísérője a rántott sajtnak, rántott gombának, rántott tonhalnak, s ki tudja még mi mindennek. de az előbbieknek biztosan. Látszólag jól ismerjük, miközben hazánkban vélhetőleg igen kevesen vannak, akik az eredeti recept szerint készítik. Milyen is az “eredeti “recept? Egy biztos, nem hasonlít arra, amit mi tartármártás néven ismerünk.
A KÉSŐ TAVASZTÓL kora őszig nagy tömegben halászott halak nem csekély részét sózással, füstöléssel, napon, szélben szárítással tartósították. Többek között a már említett téli böjtökre gondolván. A halszárítás különösen az Alsó-Tisza vidékén és Komárom környékén volt elterjedt, ahogy a halászlevek is itt, ezeken a részeken mutattak erőteljes fejlődést és fejlettséget. A Balaton halászléjére is az Alsó-Tisza vidékéről származó halszárító idénymunkások és asszonyaik főzési hagyománya és tudása gyakorolt hatást.
AHOL A VILÁGBAN halat halásznak, ott mindenfelé akad valamiféle halleves is, mint a világhíressé vált provanszi bouillabaisse, amihez, paprikás majonéz, „rouille” szósz is szükséges, vagy a hamis bouillabaisse, a „bouillabaisse borgne”, amit burgonyával és tojással tálalnak. Ide tartozik a szintén francia „bourride” is, aminek elmaradhatatlan társa a fokhagymás „aioli”.
HERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír “A magyar halászat könyve“ (1887) című művében:
A MARHAPOFA kapcsán írtam, hogy egy “klasszikus fogás új, kevésbé ismert alapanyagból legalább annyira hatásos, mint az ismert alapanyagokból egy teljesen új fogás. Mindehhez társul, hogy nagyon szokatlannal sem érdemes próbálkozni, viszont okos dolog az ismert ízek és asszociációk szinergiáit kihasználni.”
A francia “pörkölt”, ragout kedvelt zöldségkeveréke a Mirepoix (ejtsd: mirpoá). Ahogy nálunk a pörkölt alá zsír (olaj), hagyma, pirpspaprika kerül, úgy a Földközi tenger északi felén a hagyma, sárgarépa, zeller keveréke a hagyomány. Nem unják, nem kárhoztatják, nem szidják, csak eszik.
MEGKEDVELTEM EZT A bumfordi francia séfet. Árad belőle az a közhelyes francia bohóság, amit minden franciában kerestem, akivel a sors munkám során eddig összehozott, ám egyikben sem találtam. Asterix és Obelix kedélyessége helyett ellenszenves francia fölényességgel, fensőbbségtudattal és többnyire a helyi viszonyok mély lenézésével találkoztam. Chef Jean-Pierre már csak azért is kedves, mert nem látszik ilyennek.
DENIS ROLAND BILLECART 1992 óta vezeti a Billecart-Salmon champagne házat unokatestvérével Francois-val. Denis nemcsak a pincészetet képviseli, hanem Champagne üzenetét is elviszi a világba. Arról faggattam, mit jelent számára a champagne, a vidék, a „pezsgő-ház” és, hogy a végül is kiderüljön, milyen ember.
A “PIED NOIR” (ejtsd: pienoá) francia kifejezés. A jelentése: feketelábú. A franciák a 19. század végén, a 20. század elején gyarmatosították Észak-Afrikát. Később a gyarmatokon született franciákat nevezték feketelábúnak (pied noir), ami abból a csodálkozásból fakadt, amit a szandálos arabok a csillogó feketére suvikszolt francia katonai bakancsok láttán mutattak.
