Csíki Sándor blogja ételekről, borról, gasztronómiáról. Néha szórakoztatóbban, nem ritkán szárazabban, de mindig a pontosság igényével.
SOPRONBAN komolyan készülnek a holnapi Nemzeti Gulyás Napra, azonban ma még a Sommelier Bajnokság zajlik, amiről a Food & Wine kötelessége beszámolni. A holnapi nap miatt média partnerem a Borigo írására hagyatkozom. A Borigo így ír a jeles eseményről:
“Két év szünet után 2010. augusztus 26-27-én a soproni Hotel Lővérben a honi pohárnokok újra összemérhetik tudásukat. A győztes képviseli hazánkat a strassbourg-i Sommelier Európa Bajnokságon.
A BUDAI VÁRBAN immár 19. alkalommal megrendezésre kerülő Borfesztiválhoz sokat nem kell hozzátenni. Aki ismeri, tudja jól, érdemes meglátogatni a borászokat. Aki nem ismeri, ám akad benne némi fogékonyság az asztali örömök, borok, pezsgők iránt, annak csak ajánlani tudom.
SOSEM TUDTAM eldönteni: valójában néminemű „fejlődés” van-e kedvenc szőlővidékemen, a Somlón (Ság és Kis-Somlyó) – a Somlót például örömtelien kezdik újratelepíteni, vagy, mint az ember és a természet viszonyában oly sok helyütt észleljük, elhúzódó válságban volnánk. Netán közeleg vagy itt is a vég? S nemrégiben egy urbanisztikai vándor konferencián újra erős nyomatékot kapott a kérdés, mert ott is sorra a vészjóslóan kellemetlen igazság fogalmazódott meg, s persze nem először: ha így folytatjuk, nincs is oly messze az összeomlás.
HA MESSZIRŐL nézzük, én nemrég közelről is vizsgálhattam: a majd hatszáz méter magas somlyai Magura egyike a legérdekesebb előhegy ségeknek, miként Kincs Gyula írja a milleneumi “Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben” című könyvsorozat Szilágy megyét bemutató részében – „regényes, szép részletekkel”.
BERECZ STÉPHANIE az év bortermelője Tokaj-hegyalján. Új nevet kell tehát megtanulnunk a borászok férfiak uralta világában. Stéphanie 1970-ben született, s erre szülei beleegyezésével a Loire-völgyében fekvő Ancenist választotta., ami a szőlők felől nézve sem számított rossz döntésnek.
A BUDAI GOURMET már hatodik éve, idén május 6 és 9 között csalogatja vendégeit ínycsiklandó kínálatával, változatos kulturális programjaival immár a Budavári Palota panorámás teraszaira. Bor, jazz és ínyenckedés ígér izgalmas élményt.
AKIK A GÁL TIBOR PINCÉSZET Nyílt Levelét a blogomon korábban olvasták, azok tudják, hogy a Gál Pincészet egy hullámvölgyön túljutva, most újra a felemelkedéséért dolgozik. A Borkötvény ennek a törekvésnek a terméke. Ajánlom figyelmetekbe a következő levelet, s vele a kedvezményes borvásárlás lehetőségét.
MIKÖZBEN továbbra is aktív bor-ízlelő maradtam, ritkábban írok borokról. Már csak azért is, mert a rossz borok tengerében, azok a borászok, akikről jó szót lehet ejteni, azok ezt ma már oly’ természetesnek veszik, hogy e nagy bőségben elfeledkeznek annak elképzeléséről, hogy mi is történne, ha ez nem így lenne. Mindezek után ma már csak a valóban friss és új szemléletű borokról írok, s talán a borászokról is, többet-kevesebbet. A most kiválasztásra került bor több szempontból is kíváncsivá tett.
HA A HONI UTAZÓ egy kipróbált, összeszokott társasággal tölti a Szekszárdra vezető utat – akik mellesleg szeretnek jókat borozgatni, s mellé falatozni –, óhatatlanul is azon kapja magát, hogy a társaság egyre többet beszél a jó asztali étkekről, és előbb vagy utóbb gondolatban is megéhezik.
HÚSZ – HUSZONÖT esztendeje már annak, hogy Magyarországra is megérkeztek az égetett, 225 literes, szivar alakú, bordeaux-i típusú fahordók. Ahogy az lenni szokott kis hazánkban, azonnal a vélemények kereszttűzében találta magát, s bár azóta sokkal többen teszik le mellette voksukat, még mindig nem lehet végeredményt hirdetni. Egyáltalán kell? Azt ma már senki nem vonja kétségbe, hogy a fahordó által biztosított jótékony mikrooxidációra, vagy a tölggyel való érintkezésre
“KEDVES BARÁTAINK! Nagyböjt van. Ez egy olyan időszak, mely megméretteti az embert, s felkészíti testileg, lelkileg egy új, ám igaz valóság befogadására – kezdődik a Pincészet Nyílt levele, majd így folytatódik:
VINCZE BÉLA számomra továbbra is ígéretes, ahogy azt korábban már kifejtettem, s leírtam, sőt, szerintem most vált igazán érdekessé. A Hegyközség Választmánya azonban nem lehetett ilyen egyszerű helyzetben, amikor “a kecske is jóllakjon, s a káposzta is lehetőleg megmaradjon” büntetést próbált kitalálni. Legalábbis a távolból ezt feltételezem a becsült egri borászokról. Szurkolok Egernek – ahogy eddig is.
BERASATEGUI három Michelin csillagos baszk séf egyike a világ legismertebb és legelismertebb séfjeinek. Ő a baszk séfek közép generációja a negyvenes években született Juan Mari Arzak és Pedró Subijana, valamint az ifjú Andoni Aduriz között. Ők négyen a hagyományok hívei, akik egyszersmind képesek is meghaladni azt. Arzak még a nagyszülőktől, szülőktől tanult,
AKI MEGTEREMTETTE a cserszegi fűszerest, az már letett valamit az asztalra. Akár hátra is dőlhetne, mert a cserszegi fűszeres nagy mű, járja világhódító útját, immár Kaliforniában és Kínában is gyökeret vert. De Bakonyi Károly nem tétlenkedik: hallatlanul izgalmas fajtakísérleteit a cserszegi létrehozása óta is folytatja, szerintünk hasonló potenciállal rendelkező fajták tucatját hozva létre,
A 12 PONT A MAGYAR történelem ismert eleme. 1848. március 15. óta többször is felbukkant már. Hol a “tízparancsolat” mintájaként jelent meg, mint “Az úttörők 12 pontja”, hol reformlépések sorrendbeszedéseként, a legtöbbször azonban a 12 pont egy küzdelem sommás nyitó dokumentuma. A magyar borászok élete sem fenékig tejfel. Az időjárás, szőlő és borbetegségek, új- és óvilági borok mellett még a hazai viszonyokkal is meg kell küzdeniük.
FÁZNAK A PANNÓNIAI mandulafácskák – a legalább két hete virágzó gyümölcsök fenn a hegyen, a Nagy- és a Kissomlón húsvéti próbák elé álltak: a bolond, szeles, esős, időnként havat hozó korai március nem biztos, hogy a legoptimálisabban kényeztette őket. De, mint a poézisben, a régi pannon költészetben, legalább is Pannonius óta, ő aztán kinevetik a zord időket. S bár mint a megvilágosodás, úgy csaptak le a mostani
TOSZKÁNA A VILÁG egyik legkeresettebb és legtöbbre értékelt régiója. Mítosz, kultikus célpont. A sangiovese Toszkána jellemző szőlője, a belőle készülő Brunello pedig Toszkána jellemző bora. A mítoszt és az árfekvést is figyelembe véve, Brunello kóstolón résztvenni ritka élmény. Ezért is tetszett, hogy Suhayda László a Hold utca 9. alatti borkereskedés tulajdonosa, borgyűjtő meghívott egy kilenc borból álló Brunello kóstolóra. (Ebben Herczeg Ágnesnek is jutott szerep.)
AHOGY AZT MÁR LEÍRTAM, a Magyar Bor Akadémia Alapszabálya szerint: „az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.”
A PÉCS 2010 Gasztro élmény programsorozat évadnyitó gálaestje egy Sauska borvacsora volt 165 főre. A vacsora előtt elhangzó beszédek is mutatták a lelkes tenni akarást, amivel a szervezők, a Pécsi Gasztro Club, a Közgazdász Egyesület, s sokan mások a minőségi gasztronómia ügye mellé álltak. Eme kissé archaikus, 19. század végi mondat leírása után megnyugtatok mindenkit: ez nem egy PR cikk, bár a szimpatikus szervezők miatt ezt is vállalnám.
MEGJELENT a BORIGO decemberi száma, benne a magazin 100-as listája. A magazin immár ötödik alkalommal jelenteti meg a híres decemberi BORIGO 100-at, amit éppenséggel ez a magazin találta ki és vezette be Magyarországon 2005-ben. A lista bortípusainak megoszlása: vörös 57, száraz fehér 21, rozé 12, édes 10. A borvidékek megoszlása: Tokaj: 15, Villány: 30, Balaton: 17, Szekszárd: 15, Eger: 8, Mátra: 4, Sopron: 2, Etyek-Buda: 4, Pannonhalma: 2, Mór: 1, Duna Borrégió: 1, Pécs: 1
EGY könyvet használok most ép foncsorú tükörnek – korrekt, részletes, alapos, nem homályos, nem torzít, nem kicsinyít. Egy könyvet, amely, mily divatos, a magyar borról szól. S aki a tükröt állította, egy szikár angol férfiú, bizonyos Alex Liddell: ő az ezredforduló táján végigutazta Magyaror- szágot, feltérképezte a régi és új borászatokat, kóstolt és szigorú jegyzeteket készített. Összerakta az ezernyi mozaik-darabkát, végiggondolta és megírta egy közel 350 oldalas munkában. Nem is volna ebben semmi meglepő vagy újszerű, ha nem éppen az ő keze tartaná orrunk elé azt a tükröt.
HERCZEG ÁGNES volt az, aki meghívott a VAM Design Centerben december 4-6 között megrendezett Fine Living Expo 2009 rendezvényre. Sok szép dolgot lehetett látni, azonban engem igazából csak a második emelet érdekelt. Itt voltak az ételek, italok. A legtöbb időt a Tokaji borok standjánál töltöttem, ahol a Disznókő aktív és szimpatikus kereskedelmi igazgatónője segített a kóstolásban. Patrícius, Oremus furmintok és Disznókő hárslevelű, szombaton pedig Szepsy István furmintja voltak azok a borok, amelyeket kóstoltam. A Wunderlich pincészet úgyszintén jelen volt, ahogy Villányból Gere Attila is képviseltette magát a boraival.
AZ ÉV BORÁSZA, vagy pontosabban szólva az Év Bortermelője 2009-ben Dr. Lőrincz György lett az Egri Borvidékről. Pontosan úgy, ahogy azt egy hónappal korábban megírtam.
“Lőrincz György 1991-ben végzett tartósítóipari mérnökként a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. Ph.D. képzés keretén belül borászként végzett az egyetem Borászati Tan- székén, majd megszerezte a kémia tudományok Ph.D. fokozatát is.
GONDOLKODTAM ÉN ELEGET, hogy Ambrus Lajos író barátomnak ezt az 2006-ban íródott művét 2009 végén beszerkesszem-e. Végül a szerkesztés mellett döntöttem, már csak azért is, mert az írás egészen személyes, lírai, s kiváló, és az irodalom történetében is különleges. Legfeljebb, ha az ókori szerzők között találunk hasonlót. Ez az írás vélhetőleg Ambrus Lajos egyik legszebb írása, ahogy aligha akad, aki valaha is szebben írt volna Kalóról, mint akkor és ott éppen Ambrus Lajos. (CsS)
MAUL ZSOLT (Villány) már ismert a borkedvelők, különösképpen a villányi bort kedvelők körében. Ezután a mondat után klasszikusan most annak kellene következnie, hogy én már mióta is ismerem, s becsülöm őt, sőt, én már akkor megláttam benne a tálentumot, amikor még senki más, de bevallom, hogy ez sajnos egyáltalán nem így történt, bár jó lett volna, mert olyan borászról van szó, akinek a nevét hamar szárnyra kaphatja a hírnév.
VÖLGYSÉG: LIGETES dombvidék, itt-ott össze függő erdőkkel, melyet Vörösmarty „fiatalságom tündérországának” nevez – „Százados erdőségek, köztök, mint égi maradvány,/ Nyúlnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők…” A Völgység valójában az ismert tolnai tájnév, amely Kogutowicz Dunántúl monográfiája szerint a Mecsektől északra
WUNDERLICH “Lojzi” ALAJOS sokunk kedvelt Lojzija. A villányi borász a kakaspörköltjéről legalább annyira ismert, mint borairól. Nagy sütő-főző ember ő, aki az 1914-ben épült présház melletti kemencében süti már jó ideje a malacot, libát, amit éppen a vendég kíván. A bogrács is sűrűn használatba kerül, s leginkább a már említett kakaspörkölttel tette őt ország-világ előtt ismert szakáccsá, ám Lojzinak akad egy nagyszerűen főző felesége is, akiről eddig nem szólt a fáma.
SZOMBATHELYRŐL A HATÁRZÓNA felé a megszokott szocialista koreográfiák – vagy huszonöt éve jártam erre először. Akkori ismerősünk szolidan tárgyalt a semmiből hirtelen előbukkanó morc határőrökkel, s a katonák intettek: tovább.
ARRÓL PAPOL A NEMES irodalmi hagyomány, hogy vannak csudás dolgok égen és földön – ilyen például a Krúdy Gyula bátyánk emlegette gyönyörű nevű Rózsamáli is. A ’mál’ – „a hegyek alakját tüzetesen jelöli”, mondja a Czuczor-Fogarasi szótár egyik levelezője.
A MAGYAR Bor Akadémia nyilvánosságra hozta az Év Bortermelője választás előeredményét: megvan az öt jelölt, akire az Akadémia tagjai majd leadhatják voksaikat. Idén a Magyar Bor Akadémia részben változtatott a jelölési rendszeren annak érdekében, hogy a magyar borélet folyamatai jobban megjelenjenek a jelölésben is. Ennek érdekében új személyeket vontak be a jelöltállítási folyamatba, aminek az is része volt, hogy a bormagazinok előfizetőinek egy része is lehetőséget kapott a jelölésre.
AKI A TÖRTÉNETET ISMERI, most bizonyára meglepődik, vagy iróniát, gúnyt sejt a cím mögött, pedig komolyan gondolom. 2009-ben a boraival éppen Vincze Béla lehet az, aki a legjobban betartja az uniós előírásokat. Vincze Bélát borhamisítónak kiáltották ki, pedig – lényegében – nem is az. Az európai előírásokat tán megszegte, de nem borhamisító, ahogy a média leegyszerűsítve nevezni szerette.
AHOGY MONDJÁK, valódi növényországi ’hungarikum’ ez a kellemes hangzású szőlőfajta, amely még nevével is históriai impressziókat idéz fel. Akár egy régi–antik költő, aki mindent tud, és mindent lát, és mindent visszatükröz: a Pintes is jól hátranyúlva az időben az elszállt dicsőséget hívja elő. Éspedig eme tovatűnni látszó végtelenben egy hajdan volt űrmértéket emleget -
ÖREG, MINT AZ ÖREG béres, öreg dajka, öreg Isten – amikor a melléknév a társadalmi tekintetben nagyobb, magasabb fokon állót jelent; de akad öreg szemű szilva, öregre vágott dohány, öreg ujj és öreg mise is, amikor valami a maga nemében a nagyobbat és méretesebbet jelöli. A mi Öreg olaszrizlingünk éppen nem nagyobb fürtű és bogyójú szőlő a társainál, sőt amazoknál sokkal kisebb – itt az Öreg természetesen a nagyobb kort, a vénebb, idősebb állapotot jelenti.
NEMRÉGIBEN AZ A meglepetés ért, hogy felhívott egy „olvasó” és olyan kecsegtető ajánlatot tett, amelynek semmilyen módon nem tudtam ellenállni. Azt mondta többek közt Szentesi Jóska (akkor még Szentesi úr), hogy egyéb gyűjteményes „hungarikum” fajtái között van neki Csókaszőlőből készült bora (is). (A Csókaszőlő a régi magyar nyelvben a fekete szemű szőlőt jelentette.
Tétova kérdésemre annyit válaszolt: akár meg is lehetne kóstolni.
A MAGYAR BOR AKADÉMIA közgyűlése 2009. október 13-án tisztújító közgyűlést tartott és megválasztotta az Akadémia új Elnökségét. Az új Elnökség szükségesnek látja a nyilvánossággal ismertetni álláspontját a magyar borászatot érintő problémákkal kapcsolat ban.
A Magyar Bor Akadémia Elnöksége az alábbiakat teszi közzé:
GERE TAMÁS & ZSOLT (Villány) jól ismert a borkedvelők körében. A Budai Vár remek pincéje, a Királyi Borház és Pincemúzeum neve azonban vélhetőleg már sokkal kevesebbeknek cseng ismerősen, pedig – ha minden igaz – már a közeljövőben is egyre több figyelmet érdemel. Már csak azért is, mert olyan új vezetője lett (ez itt a társasági hírek rovat), mint Rosenmayer András, akit legtöbben az Eszencia Magazin főszerkesztőjeként ismerhettek meg. Rosenmayer András személye garancia az értő borászválasztásra és ezzel a borok minőségére is.
OLYAN KÜLÖNLEGES „termékről” beszélek, amely a legenda szerint még a Himnusz eredeti változatában is kiemelt helyet kapott: „Ménes szőlővesszein nektárt csepegtettél” – írta (volna) a sort Kölcsey az irodalomtörténeti legenda szerint, de később Ménest kicserélte (volna) a jobban hangzó Tokajra. Akár így, akár úgy (én egyébként a Ménes-verzióról semmilyen filológiai adatot nem találtam), azonban mégis: Ménesnek a nagyszerű minőség szinonimájának kell lennie.
NEM SZÁNDÉKOZTAM az Etyeki Kezes-lábos fesztiválról írni. Nem azért mintha bármi bajom is lenne vele. Sőt! Ráadásul Rókusfalvy is szimpatikus ember. Aztán megnéztem a honlapjukat, elolvastam a „Filozófia” részt és a szöveg megragadta a fantáziámat, mivel valami olyat közvetített, ami nekem is kedvemre való, s ami a hazai site-irodalomból még nagyon hiányzik.
ISMÉT JÓL ÉREZTÜK magunkat. A sorrendben 18. is jól sikerült – legalábbis vendégként ezt láttam, tapasztaltam. Sokan voltak, s a borászok, mint mindig, kitettek magukért. Akik bármilyen okbók is, de hiányoztak, most bizony sajnálhatják erősen. A fogyasztói emlékezet, maradandóságába vetett hit egyébként is könnyen megcsalhatja még a legjobb emberismerőt is.
