Ambrus Lajos bejegyzései

AMBRUS LAJOS: Pincék és érintések

Szerző: Ambrus Lajos - 2012. február 02.

HA SOMLÓN járok, Varga Sanyi bátyám pincéjében, mindig megnézem az öreg présház falán lógó, napról napra halványuló és elpiszkolódó fénymásolatot: ennek a pincének hajdani képét, amely valaha a híres és ünnepelt ódaköltő Kisfaludy Sándoré volt. Az itt fekvő tizenöt holdas … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai, bor, borász | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Ambrus Lajos: Út Zsigárdra

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. november 22.

AZ VOLT A HELYZET, gondoltam a száraz, meleg júniusi délelőttön búzamezők és kukoricatáblák közt, diófával szegélyezett országúton autózva Zsigárd felé, hogy Asbóth ezredes, a későbbi áruló teljesített nagyon jól a felsőmagyarországi nyári hadjáratnak ebben a szakaszában – pedig 1849 júniusa … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

ELEONÓRA – Ambrus Lajos írása

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. október 22.

POTT VEZÉRKARI ezredes, a szigorú és fegyelmezett katona Haynau dunai hadseregének hadtestparancsnoka. A zsigárd-peredi harcokban a Pott-dandárt vezeti – 1849. június 16-án az Asbóth Lajos-féle II. hadtest támadását visszaveri és Nagysándor és Knezic hadtesteinek tétlenkedése miatt ki is szorítja Zsigárdról. … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai, Történelem | Címke: , , , , | 5 hozzászólás

MIT NEKEM, TI ZORDON KÁRPÁTOK

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. október 07.

PETRARCA 1335. április 26-án megmászta az 1912 méteres Mont Ventoux-t – minden lebeszélés ellenére. Eredetileg nyilván azért, hogy a „táj alakját, mint valami többé vagy kevésbé szépet befogadja és élvezze”. De a csúcson, a hegytetőn, a szokatlanul könnyű levegőég varázsos … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , , , | 4 hozzászólás

A GOMBÁKRÚL – Kemenesalja szépírója

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. szeptember 07.

ÉN UGYAN NEM volnék valami szenvedélyes gombász, de azért lakhelyem főbb gombáit ismerem, mert jártam én is az erdőket gomba után és falubelijeim rendszeresen gombásznak – a tavalyi például jó évad volt, a galambgombát olykor kaszálni lehetett. De viszonylag szerény … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , | 2 hozzászólás

AHOL AZ ÍRÓ LAKIK (Ambrus Lajos)

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. augusztus 16.

FONTOS EZ? Mert viskótól a palotáig, napos szobától a kávéházig alkothat az író. Éppen ott, ahol van és ahol dolgozni tud – rögtön az első európai poéta, Petrarca például egyszerre sehol és mindenütt, mert száműzött ember gyermekeként csecsemőként kapta az … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , , , | 3 hozzászólás

FIRTOSI REZEDÁK – József Dezső (1886-1965)

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. július 10.

MINT MESSZI FELHŐKBŐL csordogáló harangszó. Mint titkos táj vagy ismeretlen kottakép. ’Firtos’. A gyermeki emlék őrzi ilyennek – amelyik nem tudhatja, hogy egy-egy misztikus szóban miféle jelentések torlódhatnak össze. Hogy például a Firtosban, nem mellesleg, benne lakozik egy szőröstől-bőröstől jószívű … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , , , , | 4 hozzászólás

HOGYAN KELL MEGHALNI?

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. június 11.

NEHÉZ A SZÍV, a szű, mondanám, csakhogy tompíthassam a szó komolyságát, a szív segédigéinek komorságát – viszont ha jó irodalommal találkozunk, fölösleges minden posztmodern táncjáték. Nem kell ide nyelvtekerés, az anyag körmönfont körülírása: az élet – élet, a halál: halál. … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , | 3 hozzászólás

A CREAM – Eric Clapton, Jack Bruce, Ginger Baker

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. május 14.

SZERZŐI SZUVERENITÁSA, avagy balga magánügye, sőt természettől való „írói érzékenysége” a literátornak: mit, miért vesz fel kötetébe; esetleg olyan szövegeket, kakukktojás, melyek, s a mondandó így hangzik, a tradicionalista-hagyománytisztelő poétika számára idegenek. Amelyek „tematikájukban” lényegében nem simulnak szolgai odaadással a … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , , , | 2 hozzászólás

SZIRMAY ANTAL – 1747-1812

Szerző: Ambrus Lajos - 2011. április 30.

„MIKOR AZ 1741-ben megindult háború véget ért, s Baranyay, a franciák földjén maradt hadvezér, seregével együtt haza készülődött, azt jelentették neki, hogy az udvaron egy ember szittya farkasokat mutogat; megengedi-e, hogy elővezesse őket? Baranyay beleegyezett, s kinézett a vendéglő elé. … Folytatódik…. →

Kategória: Ambrus Lajos írásai | Címke: , | 2 hozzászólás