KADARKA és PORTUGIESER – egy albán és egy stájer Villányban

Villány, SzársomlyóKADARKA, PORTUGIESER – Elfogadottnak számít, hogy a Kárpát-medence középkori borkultúráját a fehérborok jellemezték. A Villányi borvidéken is  újra művelésbe vont, őshonosnak tartott Csókaszőlő (más neveken: Cigányszőlő, Vadfekete szőlő, Rácszőlő, Kökényszőlő) kivételével más kékszőlőt a korabeli források, nem említenek. A csókaszőlő bora meghatározó vörösbor volt egészen a török időkig, a Kadarka feltűnéséig. De, csak addig!

A kadarka Villányban

törökök VillánybanA magyar lakosságú Villány és környéke a török hódoltság végére szinte teljesen elnéptelenedett. A győztes nagyharsányi csata (1687) után azonban hamarosan rác telepesek érkeznek a Délvidékről. A törökök elől menekülő ortodox vallású szerbek, görögök, macedónok (gyűjtőnéven: rácok), már jóval korábban, a 15. századtól terjesztették a vélhetőleg albán (mások szerint kis-ázsiai) eredetű Kadarkát (Cadarca, Gamza, Carca de Minis, Skadarska) és vele a vörösborkészítés hosszú erjesztésű, balkáni típusú technológiáját. Ezek után már nem meglepő, hogy a kadarka megjelenése az ország más területeihez hasonlóan Villányban is a rácokhoz kötődik.

A Portugieser Villányban

Az 1690-es évektől kialakuló vörösbor kultúra kiteljesedése és korszerűsödése már egy újabb népcsoport, az 1745-től egyre növekvő számban itt élő dunai-németek szakértelmét és szorgalmát dicséri. Ahogy a rácok nevéhez a kadarka, úgy a németek nevéhez a Blauer Portugieser kötődik. Elterjedési területén rokon értelmű elnevezések sokasága igazolja népszerűségét, úgymint az Azul, a Badener, Blauer Oporto, Bonnette, Bourgounder, Cerna Kraljevina, Feslauer, Garidelia, Imbrina, Kraljevina crvena, Kraljvina, Moravna Oporto, Plant de Poro, Portugais bleu, Portugalika, Portugaljka, Portougalsky siny, Raisin des roses, Skore cerne, Vöslauer, vagy akár a Weslau és az elnevezések sorát még hosszan lehetne folytatni.

Johann Graf von Fries (1719 –1785)

Johann Graf von Fries (1719 –1785)

Nincs még egy ennyire Duna-medencei kékszőlő, mint éppen ez a fajta. A „Deutsches Weininstitut“ (DWI) inkább gondolja osztrák-magyar eredetűnek, mint portugálnak, amire a legtöbb nyelvben a neve is utal. A Portugáliában ma már ismeretlen szőlőfajtát a svájci bankárcsaládból származó, a hadsereg ellátásáért is felelős Johann von Fries gróf (a képen) éppen portugáliai ügynöke tanácsára az 1770-es években telepíttette Bécs környéki, bad vöslau-i birtokára, ahogy azt Johann Baumann 1856-ban leírja. Első írásos említése (Portugieser) 1828-ból származik. Prof. von Jaquin beszámolóját idézve:

 

“A burgundi szőlők mellett két másik szőlőfajta is találhat a Badner szőlőültetvényekben, nevezetesen az édesebb Portugieser, amely szintén szőlőértékesítésre szolgál és az úgynevezett Blauen Fränker. ” (1828)

A Portugieser szülőföldje – Alsó-Stájerország

A legújabb kutatások szerint a Kékfrankossal genetikailag közeli rokonságban álló  Portugieser a Blaue Zimmettraube × Zöldszilváni kereszteződése és az a legújabb feltételezés, hogy “a „Blauer Portugieser” és a „Blaufränkisch” bölcsője Alsó-Stájerországban (ma Szlovénia) található.


Kik hozták be a Portugiesert és mikor?

A dunai-németekkel érkezett – vághatnánk rá a szokásos választ. Regényes a kép, ahogy az új hazát választók szemükben optimizmussal, kezükben a Portugieser vesszőivel Ulmtól Mohácsig tutajoznak, de, akár egy szépasszony születési éve körül, úgy itt sincs minden rendben.

Stefan Jäger, Der grosse Schwabenzug (részlet)

Stefan Jäger, Der grosse Schwabenzug (részlet)

  • A kétely alátámasztásához elegendő tudnunk, hogy a Villányba történő első német betelepülések valamikor 1745 táján kezdődtek és egészen az 1770-es évekig tartottak. A Villány melletti termékeny Mohácsi-síkságra persze érkeztek korábban is, mint például Bock József ősei (Lippó, 1734), de a többség a század közepétől mint Jekl Béla ősei (1756).

Az első Blauer Portugieser ültetvényt azonban ettől számítva csupán évtizedekkel később, 1772-ben telepítteti Johann Graf von Fries a Bécstől harminc kilométerre fekvő alsó-ausztriai Bad Vöslauban. Kételyünket még tovább erősíti, hogy a Portugieser Ausztriából (Bad Vöslau) német földre csupán 1840 körül, bizonyos Johann Philipp Bronner német gyógyszerész és oltványiskola tulajdonos közvetítésével jut el. E néhány évszám egybevetése alapján a Blauer Portugieser nem lehetett az „első telepesek“ által Villány környékére behozott szőlő. Mindezek után a kérdés továbbra is kérdés marad: mikor érkezett a Portugieser Villányba és az ország más részeibe?

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: bor, borász, Gasztronómia történet
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.