PORTUGÁLIA – a portugál konyháról, röviden

portugál konyha, tőkehalPORTUGÁL KONYHA – Portugália mai gasztronómiájának gyökerei a nagy földrajzi felfedezések koráig nyúlnak vissza. Ekkor kerülnek a portugál konyhába jellegzetes fűszereik, alapvető hozzávalóik, mint a bab, a cukor, vagy a burgonya. Az ország hűvösebb, északi részein nehezebb ételeket fogyasztanak, mint a kolbászos, káposztás, húsos Cozido a Portuguesa, vagy a legnépszerűbb portugál babétel, a Feijoada. A melegebb, déli területeken a

halételek, és a könnyű grill húsok a jellemzőbbek. Kedvenc a szardínia, a tonhal, a tenger gyümölcsei. A hagyományos fogások általában a földművesek és a halászok bőséges és laktató egytálételei A főétkezés előtt vagy után, sokféle sajtot fogyasztanak, mint a Queijo de Serra juhsajt.

Az Atlanti-óceán nem csak a történelemre, de a portugál gasztronómiára is erőteljes hatással bír. Sok ételben szerepelnek a tenger gyümölcsei, a halak.. A hús, a rizs, a burgonya, az olívaolaj és a bor a portugál konyhaművészet jellemző hozzávalói. A húsokat gyakran tálalják pikáns piri-piri szósszal. A sonka, a kolbászfélék, a hidegen tálalt sült zöldségek, a burgonyás-sajtos omlett is ízletes részei a portugál konyhának. A portugálok általában naponta ötször étkeznek, vagy akár hatszor is.

Leves sokfelé kapható és szerepelhet az étkezés elején, vagy akár a végén is. A délvidéken a hideg gazpacho ugyanolyan népszerű, mint Spanyolországban. Portugália ikonikus levese az esküvőkön, ünnepségeken is kedvelt „zöld leves”, a caldo verde, amelyet a nagyra növő portugál káposzta (couve portuguesa) zöld leveleiből, burgonyával készítenek. Portugál pitával (bolo do caco) is fogyasztják.

Az ország nemzeti étele a szárított, sóval tartósított, a felhasználás előtt akár már napokkal vízbe áztatott tőkehal (bacalhau), amit készíthetnek tejszínes mártással (bacalhau de nata), grillezve (bacalhau grelhado), főzve (bacalhau cozido), vagy sült krumplival, tojással (bacalhau a braz) – és még százféle más módon. Olívaolajjal, olívabogyóval, hagymával, burgonyával, tojással készül a Bacalhau à Gomes de Sá. Az étel névadója, Gomes de Sá, egy elszegényedett tőkehal kereskedő fia, aki a portói Lisbonanse étteremben alkotta meg ezt az ízletes ételt. A Tejo folyón túli (Alentejo) déli régió hagyományos étele, a Carne de Porco à Alentejana a kagyló és a sertéshús, a tenger és a szárazföld izgalmas találkozása az asztalon. A portugál módra készült sertéssült a hús, a bor, a fokhagyma, a fűszerek, a burgonya és savanyúság harmóniája.

A portugálok felettébb kedvelik az édes desszerteket (sobremesas), amelynek az okát a nádcukrot biztosító, a 15. századi mór megszállás idején, Madeira szigetén kialakított cukornád ültetvényekig vezetik vissza. A későbbi századokban a kolostorok lettek az édes innovációk központjai. Jellegzetes a fahéjas rizsfelfújt az Arroz doce, a karamellpuding és a gyümölcstorta, amibe akár sajt is kerülhet, vagy az ugyancsak az Alentejo régióből származó egyszerű és finom Sericaia. Az egzotikus gyümölcsök közül az Azori-szigeteken az ananász, Algarve környékén a narancs, Madeirán a banán is megterem.

Portugália borfogyasztó ország. A portugál borok történelme i.e. 216–ig a szőlőtermesztést meghonosító rómaiak megjelenéséig nyúlik vissza. Az észak-nyugati Minho régió borkülönlegessége a Vinho Verde, az Allo Douro borvidék emblematikus likőrbora a „portói” (Vinho do Porto). Érdekes szokás, hogy a tőkehalhoz nem fehér, hanem inkább vörösbort kínálnak.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: nemzetközi konyha
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.