HANUKA ÉS KARÁCSONY – nincs köztük eszmei kapcsolat

Hanukkah xmas hanuka karácsonyHANUKA ÉS KARÁCSONY – A Hanuka és a Karácsony ünneplésével azoknak a távoli őseinknek a homályba vesző rítusait követjük ma is, akik a téli időszakban évezredekkel ezelőtt összegyűltek, családjukban összefogódzkodtak, hogy a mindenható iránti áhítatos ünnepléssel a félelmeiket is legyőzzék és a reményeiket is megerősítsék. Ám, a téli napfordulókor leginkább mégis a sötétség végét, a fény születését ünnepelték mindenfelé az északi féltekén. Erre az eseményekben gazdag időszakra esik

a zsidó-keresztény kultúrkör két jeles ünnepe, a „zsidó karácsony”, a Hanuka, és a Karácsony, amelyekről felületesen nézve akár azt is gondolhatnánk, hogy a Könyv zsidó-keresztény népeinek egy tőről fakadó ünnepei. Pedig, dehogy!

Téli napforduló

Az északi féltekén december 21-én (időnként 22-én), a téli napfordulókor van az év leghosszabb éjszakája. Ünneplések, játékok, orgiák jellemezték ezt a hónapot Tibettől, Babilóniáig, Mezopotámiától a Brit szigetekig, a Yule ünneptől hangos germán erdőktől, az ókori római Saturnalia ünnepekig. A legyőzhetetlen napisten születésnapját (Dies Natalis Solis Invicti) is éppen ekkor, a pogány istenek (Ozirisz, Dionüszosz, Hórusz-Aton, Mithrász) már jól bevált születésnapján, december 25-én tartották.

A téli napfordulókor van az év leghosszabb éjszakája

A téli napfordulókor van az év leghosszabb éjszakája

Téli karácsony helyett, tavaszi húsvét

Akkoriban szokatlan módon ugyan, de Jézus születésnapját hosszú ideig egyáltalán nem ünnepelték. Útmutatás híján, nyilván senki sem tudta, hogy mikor is kellene ezt megtenni. Az útmutatás pedig egy ilyen horderejű kérdésben még sokáig váratott magára.  A születés helyett maradt az érthetően többre becsült újjászületés, amivel a Húsvét az őskeresztények számára is fontosabb ünnep lett, mint egy zavaros, ráadásul pogány áthallásokkal terhelt, homályos dátumú születésnap januárban, vagy talán decemberben? A tél és a téli napforduló időszaka a kereszténység szülőhelyén, Izrael földjén különben is kevésbé volt sokkoló, mint északabbra, Európában, ahol a Nap és a vele érkező fény győzelmét télről-télre aggódva és epekedve várták. Izrael és az őskereszténység a korai időkben talán éppen az éghajlati különbségek miatt kötődött kizárólagosan a tavaszhoz, a vetés serkenéséhez, vagyis ahhoz az évszakhoz, amihez az újjászületés, a feltámadás ünnepe, a Húsvét volt az igazán testhezálló.

December 25.

Mint sok minden más ebben a témában, az sem véletlen, hogy Krisztus után 200 körül éppen Osiris és Hórusz-Aton földjén, Egyiptomban, a kulturálisan sokszínű Alexandriában kezdték Jézus születésnapját is a pogány istenekhez hasonlóan, december 25-én ünnepelni. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a kezdetben még a napkultuszok istenei elleni reakcióként, önként és – szó szerint – dalolva ünnepelt december huszonötödikéből másfél évszázad elteltével, a 4. század végére, már kötelező keresztény ünnep lett. A fejleményeket látva, I. Szent Gyula pápa volt az, aki december 25-ét a „születés ünnepének” nevezte ki (Kr. u. 350). A római egyházban Jézus születésnapja a korábbi január hatodikáról így végleg „fő műsoridőbe”, a téli napforduló jól megszokott ünnepléseinek időszakába kerül át, és ugyanarra a napra esik, mint az ellenlábas Mithras, Hórusz-Aton és Osiris/Dionüszosz születésnapja. Ezzel a lépéssel az egyházatyák bölcsen és sikeresen elérték, hogy az emberek a továbbiakban már nem a legyőzhetetlen Nap pogány istenét, hanem a legyőzhetetlen Napot teremtő keresztény istent ünnepelhessék. A keresztény ünnep, a pogány ünnepek hagyományaival fuzionálva így vált évszázadok során azzá, amit ma Szent Karácsonynak nevezünk.

Hanuka (felavatás)

A Hanuka, ahogy máskor is, idén is kiszlév hó 25-én este kezdődött és a tradíció szerint nyolc napig tartott. A Holdhoz kötődő hagyományos zsidó naptár és a Gergely naptár különbözősége miatt, az ünnep időpontja a keresztény naptárban évről-évre változik (2018-ban december 2-10., 2019-ben december 22-30., 2020-ban december 10-18,).

  • A Hanuka és a Karácsony ünneplése 2019-ben esik újra egybe, ami, akárcsak a félrevezető „zsidó karácsony” elnevezés, tovább erősíti azt a tévhitet, hogy a Hanuka és a Karácsony között valamiféle lényegi eszmei kapcsolat lenne.

A Hanuka a zsidó ünnepek közt attól igazán különleges, hogy eredetileg egy háborús eseményt, egy győzelmet vésett a nép emlékezetébe. A Hanuka annak a győzelemnek állít emléket, amelyet a Makkabeusok az Izraelt elfoglaló szíriai görögök és a vallásgyakorlatot megváltoztatni akaró, elhajló hellenista zsidó támogatóik fölött arattak.

Júdás Makkabeus (Julius Schnorr von Carolsfeld, 1794-1872)

Júdás Makkabeus (Julius Schnorr von Carolsfeld (1794-1872) műve)

A harc Jézus születése előtt 165 évvel, a Jeruzsálemi Templom visszafoglalásával ért véget, amivel Izrael szuverenitása is helyreállt. A Hanuka jelentése, a „felavatás” arra utal, hogy a megszentségtelenített Templomot újra Isten oltalmába ajánlották. A Hanuka tehát, egyáltalán nem „zsidó karácsony”, ahogy az tévesen elterjedt, már csak azért sem, mert a zsidó vallásban nincs ilyen ünnep. Ám, ha mégis valamiféle kapocsra akarunk bukkanni, akkor az aligha lehet más, mint egy közös ősi szimbólum, a fény.

A fény csodája

A három évig tartó szabadságharc idején uralkodó Hasmóneus dinasztia a győzelem után vesztett népszerűségéből. A dinasztiát megdöntő, arab származású Heródes ráadásul a rómaiak kiszolgálója lett, így aztán nem csoda, hogy a dinasztiával összekapcsolódó szabadságharc emléke is lassan elhalványult, s helyébe a Talmud korában már csak a fény csodája, a gyertyagyújtás, az isteni csoda emléke lépett. A Talmudban a Hanukával kapcsolatban csupán egyetlen történet szerepel, ami már önmagában is csodaszámba megy. Eszerint, amikor a megtisztított szentélyben meg akarták gyújtani az örök lámpást (menóra), csupán egy napra elegendő megszentelt olajat találtak. Az új megszentelt olaj elkészítéséhez azonban nyolc napra volt szükség. Az olajkorsó egy napra elegendő olaja azonban kitartott, és csodálatos módon, nyolc napig égett. A Hanuka leginkább erre a csodára, a fény csodájára és vele a maroknyi kevesek erejére és hitére emlékeztet.

A hanukai menóra

A hanukai menóra a nyolc napig kitartó olajra emlékeztetve, egy nyolckarú gyertyatartó, közepén egy külön hellyel a többi gyertya meggyújtására szolgáló, az ünnep alatt mindvégig égő “szolgalángnak” (samesz). Amikor az égő “szolgagyertyát” kézbe veszik áldást mondanak. Az első estén, balról jobbra haladva, meggyújtják az első lángot, majd ugyanígy, minden este egy újabbat. A nyolcadik este már az összes láng nem ég. Ezzel, a „Fény Zsidó Ünnepe” véget ér.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: ünnep, zsidó konyha
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.