TÁPÉRTÉKSZÁMÍTÁS – Mennyit egészséges egyszerre enni és inni?

KaktuszgyümölcsTÁPÉRTÉKSZÁMÍTÁS – A tápértékszámítás iránti politikusi elkötelezettségnek nincs semmi értelme, ha nem hinnének abban, hogy a fogyasztók tápanyagokra lebontva tudják értelmezni, hogy miképpen is kellene „helyesen” táplálkozniuk. De, nem tudják! És a kutatók sem tudják! Ennek ellenére, a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU Európa parlamenti és tanács rendelet  alapján, a tápérték jelölés új szabályait kell kötelezően alkalmazni 2016. december 13-tól az előrecsomagolt élelmiszereken.

  • A rendelet megcélzott társadalmi hatása ugyan erősen kétséges, de az is igaz, hogy semmi nem szól az ellen, hogy miért is ne lehetne egy ilyen információ a csomagoláson.

Mennyit egészséges egyszerre enni és inni?

A „Diaetetica, azaz a’ jó egészség megtartásának módját fundamentumosan előadó könyv” 1762-ben jelent meg Kolozsvárott. Szerzője K. Mátyus István orvos. A két és fél évszázados könyv lapjainak forgatása számos okból is tanulságos és modern kori magabiztosságunkra nézve is elgondolkodtató. „Az étellel, és itallal okosan való élésről közönségesen” című fejezet első kérdése, hogy mennyit egészséges egyszerre enni és inni? Olyan kérdés ez, amelyre ma is keressük a választ. Mátyus doktor az ókori római szerzőt, Cicerót idézi a könyvében:

„annyit kell mindenkor csak enni és inni, hogy a testnek ereje azáltal megújíttassék, nem pedig, hogy elnyomattassék.”

S, persze, már akkoriban is úgy gondolták, hogy

„A kemény és nehezebben emészthető eledelekből kevesebbet kell enni, mint a gyenge és könnyű emészthetőkből: a bövön táplálókból ismét kevesebbet, mint amellyekben kevés tápláló erő vagyon.”

Mátyus István idézi az orvostudomány megalapítójának is tartott görög Hippokratészt, aki szerint „hogyha az ember keveset eszik és iszik, semmi nyavalyába nem esik”.

A természet tényleg megmondja? Áh, dehogy!

A „Mennyit egészséges egyszerre enni és inni?” kérdésre vonatkozóan, Mátyus válasza ma is egyezik sokak álláspontjával.

„Mennyi légyen pedig az, nem kell annak meghatározására font, vagy egyéb mértek; mert maga a természet kinek, s mikor mennyi étel és ital kívántassék, legjobban és hívebben kijelenti: csak éppen tessék reá figyelmeznünk.”

Mátyus, akárcsak a kortársai, vagy ma is sokan, hisz abban, hogy az emberi szervezetre figyelve hiteles információval bírhatunk táplálkozási igényeinkről, ami helytállónak és a gyakorlatban is követhetőnek tűnik, de mégsem az. Amikor Brian Wansink élelmiszer-pszichológiával, táplálkozástudománnyal és fogyasztói viselkedéssel foglalkozó amerikai professzort arról kérdezték, hogy a kutatásainak mi volt a legváratlanabb eredménye, azt válaszolta, hogy

  • az, hogy az emberi szervezet mennyire megbízhatatlanul informál bennünket. Ezért is becsüljük alá az elfogyasztott élelmiszer mennyiségét, ami túlfogyasztáshoz vezet.

Wansink egyik legfontosabb megállapítása éppen az, hogy az ész nélküli evést az teszi annyira veszélyessé, hogy szinte soha nem vagyunk a tudatában.

A szervezetünk megbízhatatlanul informál bennünket. Ezért is becsüljük alá az elfogyasztott élelmiszer mennyiségét, ami túlfogyasztáshoz vezet.

A szervezetünk megbízhatatlanul informál bennünket. Ezért is becsüljük alá az elfogyasztott élelmiszer mennyiségét, ami túlfogyasztáshoz (zabáláshoz) vezet.

Mennyiséget fogyasztunk, nem kalóriát!

A tápértékszámítási és jelölési törvény lelkesen helyeselhető célja, hogy a fogyasztók megalapozottabb táplálkozási és étrendi döntéseket tudjanak hozni. Ám a problémák is éppen itt kezdődnek. Például, a kezdetektől leginkább favorizált energiatartalomra vonatkozóan. Az energiatartalom a mindennapi életben is fontosnak látszó fogalom, és a kalória kifejezést is naponta használjuk, de kevesen tudják, hogy meglehetősen haszontalanul, mivel, mint azt Brian Wansink, a Cornell University professzora megállapítja, az étkezésnél (és a teltségérzésnél) valójában a mennyiség számít, s nem a kalória.

„Akkora térfogatú ételt fogunk enni, amekkorát szeretnénk, nem pedig annyi kalóriát, amennyit elterveztünk. Ha egy adott mennyiségű étel kalóriaértékét megdupláznánk, akkor sem panaszkodna senki, hogy nem bírja megenni az egészet. Ha pedig megfeleznénk, ugyanúgy nem reklamálna senki, hogy még mindig éhes. Mindkét esetben jóllakna. Sosem kalóriákat fogyasztunk, hanem mennyiséget.”

És ezen – minden összefüggése ellenére – semmiféle tápértékre vonatkozó információ nem segít. Wansinket idézve:

„A hosszabb és jobb minőségű élethez a mindennapi viselkedés tartós megváltoztatása a kulcs. Ennek részeként kell változtatnunk étkezési szokásainkon és mozgáshiányos életmódunkon.”

Ez pedig, bármily’ nemes legyen is a szándék, a társadalmi pótcselekvésként is értékelhető tápérték adatokkal aligha elérhető cél. Legfeljebb a lelkiismeretünket nyugtatja meg. A politikusok és a túlsúlyosak, elhízottak lelkiismeretét.

A hosszabb és jobb minőségű élethez a mindennapi viselkedés tartós megváltoztatása a kulcs.

A hosszabb és jobb minőségű élethez a mindennapi viselkedés tartós megváltoztatása a kulcs.

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Egészség a konyhában, Fogyókúra
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.