A MINŐSÉG FORRADALMA:  A minőségről és a  forradalomról is gyakran hallhatunk, s nem véletlenül. A minőséggel a mindennapokban valaminek a jóságát mérjük, ám, ami mindebben a szellemi teljesítményekre vonatkoztatva az igazi csapda, hogy a minőség, itt, praktikusan nem más, mint egy termék, egy szolgáltatás megfelelősége a szempontjainknak. A gyártó a követelményeink teljesítésével éri el az elégedettségünket.

Mindez persze, egy cseppet sem filozofikus, a dolgok lényegi tulajdonságainak összességére vonatkozó állítás, hanem jóval inkább egy marketing szemléletű megközelítése mindannak, amit a minőség fogalmáról gondolunk, miközben határozottan érezhetjük, hogy túlzottan is hétköznapi és tárgyközpontú ez a világlátás és a magas minőség óhatatlan devalválódásával jár.

A minőség forradalmi kiáltványa

Németh László „A minőség forradalma” címmel a Nagy Gazdasági Világválság idején írt tanulmányában olvashatjuk a következő sorokat:

„Korunk nyilvános élete ijesztően alacsony, a szellemi élet mégis inkább fokozott, a találékonyság nagyobb, az egyéni problémakör tágabb. […] Ha az új tudományt, új irodalmat nézzük, a nagy kultúrösszhang hiánya ellenére is feltűnik, milyen izgatott, bonyolult, sokirányú a szellemi élet; ha a közösség arcát figyelem, elhülyült mosoly fogad.”

Az előbbi állításokkal aktuális párhuzamot keresve, a 21. század elejének nyilvános élete sokunk számára immár ijesztően magas lett, miközben a közönség szellemi élete inkább visszafogott, a találékonyság csekélyebb, s az egyéni problémakör is szűkebb. A „nagy kultúrösszhang” hiánya ma is változatlan, s talán soha nem is lesz ez másként, miközben az „elhülyült mosoly” is reménytelenül időtlen, s egyre szélesebb. Napjainkra, az új információs technológiák minden korábbit felülmúlóan demokratizálták a minőségi ismeretekhez, a tudáshoz jutás lehetőségét, ahogy minden korábbinál jobban demokratizálták az áltudományok, a hülyeség, a félműveltség terjesztéséhez való jogot és lehetőséget is. S, változás ebben sem várható. Mindemellett hiszem, hogy sokan vagyunk még, akiknek a világról alkotott modelljei jól, rosszul, de továbbra is alkalmasak a silány és hamis kiszűrésére, egyszersmind az időtálló minőség felismerésére és képviseletére.

„Várom az embert, aki megszövegezze a minőség forradalmi kiáltványát.”

– fogalmazza meg a vágyát Németh László a harmincas évek elején, ám a minőség forradalmi kiáltványát megfogalmazó ember azóta is csak várat magára. Pedig hosszú évezredek várakozása után, igazán eljött már az ő ideje.

Csíki Sándor♣