AMBRUS LAJOS: Medvehagyma – a tavaszi ébredés növénye

MedvehagymaMEDVEHAGYMA – Egészen csábító érzés puha, enyhén illatos hagymaszőnyeggel takart összefüggő ligetfoltokra bukkanni az áttelelt erdőben: a medvehagyma húsvét táján bújik elő mindenfelé az erdei talajból. ’Medvehajma’ – mondta rá a népnyelv; korábban kígyóhagymának is hívták a tavaszi ébredés növényét, és tájnyelvi alakzatokban a sásihagyma, poszhagyma, vadfokhagyma, salamás, sajamás, cigányhagyma, poroshagyma, erdei fokhagyma, boszorkkányhagyma néven is szerepel.

Csapó József Debrecen város főorvosa még kígyóhagymának nevezi a medvehagymát az első magyar leírásban, 1775-ös Új füves és virágos magyar kertjében, és jelzi, hogy ez az évelő hagyma az árnyékos erdőket kedveli. És „levelei széleskék, hegyessek, világos zöldek, erős hagyma szagúak; A fehér virági a’ tetején állanak. Némellyek ételben is teszik.”. A Diószegi-Fazekas-féle 1807-es fűvészkönyv  (Magyar füvész könyv,  melly a két magyar hazábann található növényeknek megesmérésére vezet, a Linné alkotmánya szerént) a korban használatos kígyós hagyma nevet így magyarázza: „szára virágzás előtt kígyósonn öszvetekeredik”.  Ámde „van ollyan fajtája is, mellynek szára nem kígyós”.

Ebből is érzékelhető a vadon termő növény viszonylag késői fölbukkanása a füveskönyvekben, valamint az is, hogy a növény konyhai hasznát sem igazán ismerték fel – így korábbi magyar leírásokban vagy későközépkori receptgyűjteményekben és ételreceptekben nem is szerepel. Pedig a vadon termő hagymákat az emberiség mindig és mindenfelé kereste Egyiptomtól a görögökön át a keleti kultúrákig, hogy húsát és kenyerét ízesítse vele. Feltehetőleg az Európában is elterjedő fokhagyma ellensúlyozta a lágyabb ízvilágú medvehagyma konyhai szerepét és a vörös hagymával együtt lassan kiszorították a vadon termő hagymát. Csapó Nótá-jában (jegyzetében) utalást is tesz a fokhagymára, jelezve, hogy „nem kell megengedni a’ Pásztoroknak, hogy a’ Juhokkal e’ füvet etessék, mivel a’ tejek fokhagyma szagú lészen tőle”. A rejtélyes életű füvész, Veszelszki Antal 1798-ban a kígyóhagyma mellett török fokhagymának is nevezi – morfológiájáról megjegyezve, hogy a növényen „A’ fok-hagyma’ mondérja van rajta; azert íze, szaga, ereje mind egy bordából valók”.

A’medvehagyma’ megnevezés 1783-ban szerepel először, Benkő József Nomenclatura botanica című munkájában – ma is használatos névadása a szaknyelvi Allium ursinum összetételt követi a latin Allium ’fokhagyma’ és a latin ursus ’medve’ mintájára. Állítólag a téli álmukból feléledt medvék éppen ezt az élőhelyükön felbukkanó friss tavaszi növényt keresik, hogy a szervezetükben felhalmozódott salakanyagot kitakarítsák.

Medvehagyma (Allium ursinum) (Forrás: thetreatmentherbs.com)

Medvehagyma (Allium ursinum)

A medvehagyma (Allium ursium) a hagymák neméből való növényfaj (több száz  fajtája honos a mérsékelt övben, különösen a Földközi-tenger mellékén és Keleten) s bár a hagymák az ember legősibb eledelei közé számítanak, a medvehagyma, illetve a vadon termő hagymák fogyasztása Európában idővel visszaszorult.

A medvehagyma tőkocsánya levéltelen – írja Hazslinszky Frigyes eperjesi botanikus az 1864-es Éjszaki magyarhon viránya című füvészeti kézikönyvében; hímszálai mind árformák, ernyője laposdad, levelei nyelesek, tojáskerekded lándzsásak. Virágai fehérek, szirmai zöld gerincűek. Erdőkben, főleg a Dunántúl középső részeinek, a Mecseknek és Nyírségnek nyirkosabb erdeiben, bükköseiben terem.

Fehér virágai április-májusban nyílnak; zsenge leveleinek és hagymájának gyűjtése még virágzás előtt ajánlott, virágzás idején a növény mérgező. (Gyűjtésére is ügyelni kell, mert sok hasonló levelű mérgező hatású növénnyel, így a gyöngyvirággal és az őszi kikericcsel is összetéveszthető; de egyiknek sincs fokhagyma illata.)   Maghéjában kevés olaj található; illóolajában kéntartalmú vegyületek és a mercaptan nevű glikozida található. A székelyföldi Erdővidéken a népi gyógyászat szívpanaszok esetére, vérkeringést fokozó, impotencia elleni gyógyszerként használja, a konyhában zsenge leveleit friss salátaként és kompótnak télire, de húsokhoz és mártásokhoz is kiváló. Fűszernövényként levesekben és főzelékekben, süteményekben, sajtokban, kenyérben, kefirben, joghurtokban használható.

A medvehagymával rokon lapos levelű hagymák közül Rapaics Raymund a győzedelmes fű (Allium victorialis) természetfeletti erejét emeli ki – különleges szerepét a középkori varázslatban. „Négy levelei vagynak, mellyek ollyak közel mint az Úti-fűé: Köves hegyeken terem, Magyar Országban sürü Erdökben is találtaik, olly helyeken a’hol a’ Gyöngy-Virág terem.”, írja Csapó. Viszont a győzedelmes fű hagymája recés levelekkel van burkolva, mint a páncéling sodronya – a középkori néphit szerint a vadnövény varázsereje hét vagy kilenc páncéling erejéig védi a katonát a kard ellen, biztos győzelemhez segítve. Csapó viszont 1775-ben hozzáteszi, hogy „Némelly Bányászok és a’ Sidók sok babonaságot visznek véghez ez fűvel; de jó lelkü Keresztény Ember az illyen probáknak békét hágy.”.

Győzedelmes hagyma, vagy Havasi hagyma (Allium victorialis) (Forrás: wikipedia)

Győzedelmes hagyma, más néven, Havasi hagyma (Allium victorialis)

A medvehagyma egészében vértisztító hatású, magas vérnyomás, érelmeszesedés ellen – külsőleg gennyesdés ellen alkalmazzák. Újabban esztétikai szépségéért, konyhai hasznáért és gyógyító hatásáért sokfelé a konyhakertekben is ültetik.

Ambrus Lajos József Attila-díjas író, a blog állandó vendégszerzője

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: Ambrus Lajos írásai
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.