MAGYAR GASZTRONÓMIA? – pocsék éttermek sokasága

SAM_0835MAGYAR GASZTRONÓMIA – A hétvégén egy Budapest közeli csárdába tértünk be, hogy valami “retro” ebédet együnk. Húsleves, bableves, rántott hús, semmi extra. “Hagyomány újragondolva” hirdeti magáról büszkén az út mellett álló hely “Falatalbuma” rossz minőségű, elkeserítő kinézetű, évtizedes lemaradást mutató ételfotókkal. Az újragondolt, korszerűsített ételek fotóját látva maradunk inkább olyan ételeknél, amelyeket akár jól is készíthetnek.

Újházi tyúkhúsleves, Jókai bableves, valami “pilisi” fantázianévvel illetett göngyölt, kirántott, sajttal megszórt kombináció füstölt tarjával és Hortobágyi palacsinta a választás, amiről igen, én is tudom, hogy az ország nagy részén miféleképpen készítik, de, hátha most, a “hagyomány újragondolása” után valami más lesz. Például, legalább olyan minőségben képesek elkészíteni, mint a huszonegy éves egyetemista lányom, az első nekifutásra. De, nem, nem képesek! Amit hoznak, bőrös, agyonlisztezett mártással leöntött, állott tésztájú palacsinta.

  • Itt jegyzem meg, hogy mi a búbánatnak “gondolják újra” a hagyományt, a hagyomány ismerete és tisztelete nélkül? Készítsék el a Jókai bablevesemet tisztességesen. Csak ennyi! Ezzel szemben, még a Jókai bablevest is pocsék minőségben, elsózva, műtejföllel, a csirkepaprikáshoz készített gyenge nokedlivel felturbózva, az oldalán lecsorgatott csészében(!) hozták ki. (lásd: a fotót) Kérdezem: Miféle újragondolással kérkednek ott, ahol egy bablevest sem tudnak tisztességesen elkészíteni? S, persze, Hortobágyi palacsintát sem, s akkor a többit nem elemzem, mert felesleges, hiszen, valójában nem erről az egy helyről beszélek, hanem a magyar gasztronómiáról.
Ez lenne az újragondolt csárdai hagyomány?

Hangzatos név, pocsék tálalás és fotó: Ez lenne az újragondolt csárdai hagyomány?

  • A múltkor egy Tisza melletti csárdához tettem kitérőt, hogy lássam, mi a körülötte zajló örömködés és facebook-pezsgés alapja. A válaszom: a hiány! A “vakok között félszemű” jelenség. Nem nyűgözött le a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek stílusa,  a mártással leöntött fogas, az egymásba gabalyodott hasábburgonya és főtt rizs halmok látványa. Nagy adag volt? Nagy, s közben lehetett örülni a porból készített gombamártásnak és a rengeteg keményítőnek. Erről a helyről egyébként jókat írnak, S, hogy miért? talán, mert nincs más, mert a többiek zöme még pocsékabb!
  • És ez csupán két példa volt a közelmúltból, miközben tudnám még sorolni a tapasztalataimat. Egyértelműen hiányzik a kulináris intelligencia, hiányzik a tudás, a világ ismerete, a nyelvismeret, hiányzik a jó alapanyag is, de az alapanyagra nehéz lenne mindent ráfogni.

Mit is gondolok a magyar gasztronómiáról?

A következő videón a magyar gasztronómiáról beszélek, amiről azt állítom én is, hogy összességében nézve, katasztrofális állapotban van, s tele az ország pocsék éttermekkel.

  • Szívesen veszek minden jó példát, kiemelésre, dicséretre érdemes éttermek ajánlását!

Csíki Sándor♣

Be Sociable, Share!
A bejegyzés kategóriája: magyar konyha, Vélemény
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

MAGYAR GASZTRONÓMIA? – pocsék éttermek sokasága bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Csorba Miklós Endre szerint:

    Bizony, ez így van, a sokaság, a gondatlan hanyagság a jókora pocsék oldalt jellemzi. De. Gyakran ahol minden rendben levőnek látszik, tiszta a hely, jó a felszolgálás és gusztusos az étel kinézete is, a pocsékság mégis kijön. Jó íz, vagy egyáltalán íz, az nuku! Volt ahol emiatt a séfet is kihívattam az előtérbe. Hogy látom az igyekezetet, de mégse. Nos általában kiderült, hogy csak egymás mellé teszik, főzik az összetevőket és kész. Nincsenek tisztában azzal az alapvetéssel sem, hogy pld. kétféle “ízadónak” egy harmadik, egyikben sem található új ízt kell létrehoznia.
    Mit lehet tenni?
    Kihámozni a minősítésekből a téged érintő részeket. Le kell tölteni a telefonra a Foursquare alkalmazást. (Kissé meglepő, de a szó a szlengben őszinteséget jelent.) Nagyon sok magyar étterem szerepel már benne, sok, néha egymásnak ellentmondó észrevétellel és persze tudja a GPS-t is.
    Többnyire megbízható “itéleteket” találhatsz pld. a Gault & Millau magyar kiadású könyvében. A szerényebb változat ingyen elérhető a neten is, de ha a könyvben megtalálható kódot alkalmazod, akkor a neten is a bővebb és folyamatosan aktualizált változatot olvashatod.

  2. Kisberki János szerint:

    Vidék, nem csárda, de egy izgalmas étlap, hagyományőrző tételekkel, jó borokkal profi kiszolgálással. Pletyka szinten beszélik, hogy Harmath Csaba a szakmai vezetőjük. Sokszor jártunk ott, sosem csalódtunk.

  3. Hapci szerint:

    A Horgásztanya nevű helyen ebédeltünk tegnap.
    Igazi magyar átlag, némi kompromisszumkészséggel elfogadható halászlével, és a gyomor megtöltésén túli célokat ki nem tűző más ételekkel, ehhez képest nem szerény árakkal.
    Én azért nem szurkolok, hogy az ilyen helyek kipusztuljanak, mert a “jakabkagyló, édeskömény, quinoa” típusú, hangyafasznyi adagban tálalt ételektől is meglehetősen “fáradt” tudok lenni, arról nem is beszélve, hogy az ilyen kompozíciók gyakran nem állnak össze étellé, pusztán – jó esetben – ideális állagban egymás mellé rakott, esetleges kombinációt alkotó alapanyagok.

  4. polgár tamás szerint:

    A fenti két “étkező”helyet én nevesíteném!Vagy mindenki a saját kárán tanuljon?

  5. Bali Haui szerint:

    Túlvállalósan bátor dolog hortobágyit rendelni Magyarországon bárhol, típusosan maradéktemető-fogás, több mint rizikós. Brassóiból is sikerült már beleszaladni olyanba ami eredetileg valami tejfölöspaprikás szószban lehetett, szóval a külföldön divatos dekonstrukció helyett nálunk még mindig a rekonstrukció dívik.

    Új helyet én előtesztelni szoktam, kérek egy sört és egy adag sült krumplit tartármártással. Ezekből minden kiderül: a sör frissességéből a forgalom, és ebből sokszor kikövetkeztethető az ételek frissessége is. A sült krumpli is árulkodó, ha mirelit van kisütve savanyú fáradtolajban akkor a (technikai felkészültséget, odafigyelést remekül tükröző) tartármártást már meg sem kóstolom.

  6. értékőrző szerint:

    Mélyen egyetértek a filmben elhangzottakkal!

  7. Illés-Szathmári Mária szerint:

    Itt olvastam a MICHELLER csárdáról és jártam is ott, mert közel van hozzánk.
    Tényleg borzalom volt 🙂

    Sokszor ért már itthon rossz élmény.

    Viszont ért egy kellemes meglepetés is mostanában, szintén egy kis faluban, Ajka és Pápa között, Noszlopon.
    Egy kis büfé, neve Tavola Calda – furcsa név – kiírva, mediterrán és magyaros ételek, olasz tészták, pizza.

    Egy faluban pizza. Kíváncsi lettem, bementünk.

    Férjem nyitott be és mondja a hölgynek, aki fogadott: – itt az van kiírva hogy olasz ételek.
    – Igen, igen – mondja a hölgy.
    Férjem: – aztán a szakács is olasz?
    – Igen, olasz a férjem – válaszol a kedves hölgy.

    Kértünk egy pizzát és mivel éppen friss lasagne készült – szerintem ez lett volna a családi ebéd – (csak rendelésre készítik, mert csak frissen jó), azt kértünk.
    Nagy meglepetésre, nagyon finom vékony volt a pizza (finom a paradicsomszósz), alul a sajt és mozarella, ahogy kell és a lasagna is nagyon ízletes volt.

    Megtudtuk, hogy a szakács calabriai, régóta él Magyarországon és nagyon ért a pizzakészítéshez és más olasz ételekhez is. Kedvesek, barátságosak, olasz zene szól és szívesen mesél Olaszországról.
    Most már sokan járnak Pápáról (kb. 20 km) is ebbe a kicsi, kívülről jelentéktelen büfébe. Friss és finomak az ételek, barátságos a légkör, mi, mint Olaszország rajongók, egy kis Olaszország számunkra a hely.

    Gondoltam egyszer megosztom itt, mint a MICHELLER csárda véglete. Hiszen ez is egy kis falusi hely. És senki sem gondolná kívülről meglátva, hogy egy 1000 fős kisfaluban, egy igazi olasz pizzában lehet része. Olyan pizzába, ami még Olaszországban is nagyon-nagyon finomnak számít.

    Ha arra jár bárki, érdemes betérni!

  8. bojtor tibor szerint:

    Igazad van Józsibácsi,,,,mi a multkor egy Solti csárdába tértünk be,,vesztünkre. Ez a csárda is a pocsék vendéglátásáról lehet híres a gulyás moslék —a cigány pecsenye rántott húsról leszedett bunda nélküli hús volt ,csak még arra is lusták voltak hogy becsületesen leszedje a bundát ,,,egyszerű üveges lecsóval volt nyakon öntve. A sült burgonya megégett száraz maradék volt. Előttünk ment el buszos csoport annak a maradékát kaptuk,,Marika nem engedte hogy reklamáljak ,,,így csak a névjegy kártyámat tettem az asztalra távozáskor ,,Remélem értettek belőle.

  9. Attila Kovacs szerint:

    Egyetértek!!

  10. Zigó Zoltánné Zsuzsa szerint:

    Pár házzal lakunk a Tavola Calda olasz mini konyhától. Mindig nézegettem azt a kitartást ,amivel rendezgették a terepet. Sok-sok virág…. Nem vagyunk vendéglőbe járósak,de azért kíváncsi voltam. Adódott a napokban,hogy hazajöttek a gyerekek,és nem volt kedvünk főzöcskézni. Átmentünk a büfébe és ott is maradtunk. Pizzákat és tésztát fogyasztottunk. Mit mondjak–nagyon fínom volt minden.Minden frissen készült. Gyöngyi éppen tésztát gyúrt.Örülök,hogy betértünk és, hogy ilyen közel van hozzánk. Azt hiszem,hogy törzshelyünk lesz ez a kis hely.Bízom benne, hogy egy olyan kis gyöngyszemet varázsolnak ide,ami ritkaság egy faluban.Sok sikert kívánok nekik, magunknak pedig jó étvágyat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.