SAM_0835MAGYAR GASZTRONÓMIA (2015) – A hétvégén egy Budapest közeli csárdába tértünk be, hogy valami „retro” ebédet együnk. Húsleves, bableves, rántott hús, semmi extra. „Hagyomány újragondolva” hirdeti magáról büszkén az út mellett álló hely „Falatalbuma” rossz minőségű, elkeserítő kinézetű, évtizedes lemaradást mutató ételfotókkal. Az újragondolt, korszerűsített ételek fotóját látva maradunk inkább olyan ételeknél, amelyeket akár jól is készíthetnek. Újházi tyúkhúsleves, Jókai bableves, valami „pilisi” fantázianévvel illetett göngyölt, kirántott,

sajttal megszórt kombináció füstölt tarjával és Hortobágyi palacsinta a választás, amiről igen, én is tudom, hogy az ország nagy részén miféleképpen készítik, de, hátha most, a „hagyomány újragondolása” után valami más lesz. Például, legalább olyan minőségben képesek elkészíteni, mint a huszonegy éves egyetemista lányom, az első nekifutásra. De, nem, nem képesek! Amit hoznak, bőrös, agyonlisztezett mártással leöntött, állott tésztájú palacsinta.

Itt jegyzem meg, hogy mi a búbánatnak „gondolják újra” a hagyományt, a hagyomány ismerete és tisztelete nélkül? Készítsék el a Jókai bablevesemet tisztességesen. Csak ennyi! Ezzel szemben, még a Jókai bablevest is pocsék minőségben, elsózva, műtejföllel, a csirkepaprikáshoz készített gyenge nokedlivel felturbózva, az oldalán lecsorgatott csészében(!) hozták ki. (lásd: a fotót) Kérdezem: Miféle újragondolással kérkednek ott, ahol egy bablevest sem tudnak tisztességesen elkészíteni? S, persze, Hortobágyi palacsintát sem, s akkor a többit nem elemzem, mert felesleges, hiszen, valójában nem erről az egy helyről beszélek, hanem a magyar gasztronómiáról.

Ez lenne az újragondolt csárdai hagyomány?

Hangzatos név, pocsék tálalás és fotó: Ez lenne az újragondolt csárdai hagyomány?

  • A múltkor egy Tisza melletti csárdához tettem kitérőt, hogy lássam, mi a körülötte zajló örömködés és facebook-pezsgés alapja. A válaszom: a hiány! A „vakok között félszemű” jelenség. Nem nyűgözött le a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek stílusa,  a mártással leöntött fogas, az egymásba gabalyodott hasábburgonya és főtt rizs halmok látványa. Nagy adag volt? Nagy, s közben lehetett örülni a porból készített gombamártásnak és a rengeteg keményítőnek. Erről a helyről egyébként jókat írnak, S, hogy miért? talán, mert nincs más, mert a többiek zöme még pocsékabb!
  • És ez csupán két példa volt a közelmúltból, miközben tudnám még sorolni a tapasztalataimat. Egyértelműen hiányzik a kulináris intelligencia, hiányzik a tudás, a világ ismerete, a nyelvismeret, hiányzik a jó alapanyag is, de az alapanyagra nehéz lenne mindent ráfogni.

 

Mit is gondolok a magyar gasztronómiáról?

A következő videón a magyar gasztronómiáról beszélek, amiről azt állítom én is, hogy összességében nézve, katasztrofális állapotban van, s tele az ország pocsék éttermekkel.

  • Szívesen veszek minden jó példát, kiemelésre, dicséretre érdemes éttermek ajánlását!

Csíki Sándor♣