A BODROGI ÉTTEREM az inárcsi Kúria után Budán, a BAH csomópontnál nyílt meg 2012. elején. Én márciusban jártam ott, és alapvetően pozitív véleményt írtam a Bodrogi Étteremről. A koncepció azóta sem változott, az étlap egy oldalnyi, három részre osztva, úgymint Családi ízek, A Kúria ízei, Nemzetközi ízek. „Szimpatikus ételek mindhárom blokkban.” írtam akkoriban, s még hozzátettem, hogy
„A jól megfogalmazott ételnevek olyasféle közérthető polgári konyhát sejtetnek, amit kedvelek.”
Első látogatásomkor a libaleves (a Kúria íze), a szarvaspörkölt (a család íze) és a belga csokoládés desszert (nemzetközi íz) mellett döntöttem, majd a véleményem így foglaltam össze:
„Jó hangulatú és kisugárzású, kedvező ár/érték arányú étterem, előzékeny kiszolgálással, az érdeklődésemet felkeltő polgári ételekkel. Az étlap finomhangolásra érdemes. Sejthetően egy új kulthely nyílt Budapesten.” (2012. március 30.)
Lássuk, hát, hogy húsz hónap elteltével miféle impressziók értek a Bodrogi Étteremben, ahová Bodrogi Ádám meghívására, Fülöp Noémi fotóssal, és kíváncsisággal telve érkeztem.
Előétel
Az ebéd egy laza előétellel indult. A pincér ajánlására a kezdés: Bodrogi pástétom lila hagymával.
Bodrogi pástétom lila hagymával (Fotó: Fülöp Noémi)
A saját sütésű kenyér igazán jó, a pástétomot, mint Bodrogi Ádám mesélte, az édesapja, Bodrogi Gyula tévedésének eredményeként, egy, a kelleténél jobban megfőtt csülök inspirálta. A csülök túlfőtt, így lett belőle csülökpástétom. Ezt a pástétomot Bodrogi Ádám, az édesapja tiszteletére, Bodrogi pástétomnak nevezte el, tudván, hogy egy ételnévnél soha sem lehet „ércnél maradandóbb” emlékműve senkinek. Kellemes pástétom, visszafogott fűszerezéssel.
Leves
A levesnél ismét csak engedünk a pincér ajánlásának és harcsa-krémhalászlevet választunk batyuval és egy darab harcsával is benne, csak, hogy tudjuk mit eszünk.
Harcsa-krémhalászlé batyuval és harcsával (Fotó: Fülöp Noémi)
A batyu rusztikus, a harcsaszelet kellemes, a haltejjel gazdagított „krémhalászlé” elnevezés figyelmeztetően utal rá, hogy ne tradicionális halászlevet keresgéljünk, hanem valami mást. Az étel igazán szimpatikus, teszik a koncepció, miközben meggyőződésem, hogy némi franciás iskolázás további bársonyos erényekkel lenne képes a harcsa-krémhalászlét felruházni. Ez hiányérzettel tölt el, azonban Bodrogi Ádám elmondása szerint a vendégek különösen szeretik, amit minden további nélkül el is hiszek neki.
Főételek
Főételnek vaddisznópörköltet burgonyafánkkal és ropogós bundában sült csülköt kérünk, burgonya variációkkal.
Vaddisznó pörkölt burgonyafánkkal (Fotó: Fülöp Noémi)
A pörköltek minden egyszerűségük ellenére igen sokfélék lehetnek. A vadak igénylik az erőteljesebb fűszerezést, és a közízlés szerint a vörösbor használata is kötelező. A pörkölthús omlós, az ízesítésben a vörösbor válik hangsúlyossá, amit bizonyára sokan kedvelnek, én azonban kevéssé. A burgonyafánk friss és jóízű. Az adag meglehetősen emberes, akárcsak az összes többi fogás. „A vendégek ezt igénylik.” – hallhatjuk itt is, és tudjuk, hogy így is van, amiről az is eszünkbe juthat, hogy a legnehezebben, leglassabban változó szokásaink éppen a gasztronómiához kötődnek.
Ropogós bundában sült csülök, burgonya variációkkal (Fotó: Fülöp Noémi)
A csülök visszatérő motívum. Az ételé, körömmel főtt csülök, súly alatt, formában hűtve, finom, majd durva zsemlemorzsában, duplán bundázva. Hozzá burgonyasaláta és püré is. Az étel ügyes és a krémhalászléhez hasonlóan ötletes. A magam részéről a csülökben némiképp erőteljesebb fűszerezést tartanék jónak, s ebben Bodrogi Ádámmal egyet is értünk, azonban elfogadom, hogy az „ízlések és pofonok” igen eltérőek lehetnek. Noéminek különösen tetszik az étel.
Desszertek
Desszertjeink a „Belga csokoládé szuflé madártejjel” és a „Remegős túrógombóc (nem is gombóc)”.
Belga csokoládé szuflé madártejjel (Fotó: Fülöp Noémi)
Remegős túrógombóc (nem is gombóc) (Fotó: Fülöp Noémi)
A csokoládé Noémi kedvence, aki, már csak ezért is, szuflé ügyekben járatosnak tekinthető. Értékelése szerint a szuflé majdnem hibátlan. Aztán, a desszert fogyasztásában előrehaladva, tovább enyhül kritikai hangvétele, és a véleménye csendes elégedettségbe csap át. A túrógombóc azonban maradéktalanul elnyeri a tetszésem. Duplának tűnő, vagy valóban dupla adag ez is, különösen az előző fogások után értékelve. A túrógombócért máskor is visszajönnék.
Összegzés
Az első látogatás után húsz hónappal, nagyjából ugyanazt írhatom, mint az első alkalommal: „Jó hangulatú és kisugárzású, kedvező ár/érték arányú étterem” – bizonytalanságokkal és méretes adagokkal. tehetjük hozzá.
- A vélemény a látogatás időpontjában tapasztaltakat tükrözi. Ehhez képes a Bodrogi Étterem nyújthat jobb, de akár gyengébb teljesítményt is.
Lehet, hogy egyszer álruhában, hívatlanul kellene tesztelni?
Bizony, meglehet! 🙂
Kicsit meglep, amit a tányéron látok, ugyanis az ilyen pörkölt jellegű ételekből – tavaly, a normál üzletmenet keretében – nem adtak nagy mennyiséget a Bodrogiban. A vörösboros marha pl. elment volna hosszú fine dining ételsorban is (kb. 6-8 deka hús).
Általában/jellemzően viszont az adagok jól eltaláltak, támogatják a 3 fogásos étkezést.
Szia!
A budai Bodrogi étteremről írt legutóbbi kritikád megihletett és tegnap este ott vacsoráztunk, és gondoltam elküldöm neked a tapasztalataimat.
Vendég létszám:
kb. 8-10 fő ami kb. 30-40%-os leterheltséget jelenthet. A leterheltség fontos a szolgáltatás minőségének értékelésekor.
Kiszolgálás (3/5 pont):
Ami jó volt: udvariasan fogadtak, lesegítették a kabátot. Rendben kihozták az első italokat, és felvették a leves rendelést.
Ami rossz volt: miután elvitték a levest elfelejtették felvenni a rendelést a főfogásról. kb. 45 perc várakozás után felkeltem az asztaltól, megkerestem az álldogáló és beszélgető pincéreket és megkérdeztem tőlük, hogy felveszik-e a rendelést vagy menjünk el máshova vacsorázni. A vége élmény ezek után jósolható volt, mert a főfogás után újabb 45 perc következett teljes mellőzöttségben, majd felkeltünk az asztaltól, megkerestük a pincér által elrakott kabátunkat és felvettük, végül a bejárati pultnál kértem a számlát. Az asztalon nincs só-bors tartó és fogpiszkáló sem, külön kérésre kapunk sót, de a mellőzöttség miatt a végén tudtam fogpiszkálót kérni. Mondjuk ettől még jól alszom:)
Ételek (3/5 pont):
Ami jó volt: a tálalás ízléses volt, látszik, hogy a chef szeretne alkotni és jó úton jár. Nagyok az adagok, jól lehet lakni vele.
Ami rossz volt: Az ízek összeválogatása egyikünknek sem tetszett. Pl. a harcsapörköltet valami lángos félével tálalták, ami zsíros és sótlan volt, talán tejfölel leöntve jobb lenne. Kizárólag az ízre értve teljesen átlagos minőséget tapasztaltunk.
Értékelés (3/5 pont):
Erős átlag. A kiszolgálás miatt nem megyünk többet oda.
Üdv,
Zé
Kedves Zé!
Meglepődéssel és szomorúan olvastam sorait. Biztosíthatom, hogy ilyen nem szokott nálunk előfordulni. Sajnos este nem voltam bent az étteremben és nem tudtam orvosolni a történteket.
Természetesen levonom a tanulságot abból amit írt és sokkal jobban oda fogok figyelni a kollegák munkájára.
Köszönöm, hogy megosztotta véleményét mert így tanulhatunk a hibáinkból.
Üdvözlettel
Bodrogi Ádám
Párommal péntek este látogattuk meg az éttermet. Sokat olvastam màr előzőleg az étteremről, hozzáteszem, hogy az éttetmi kritikák becsapósak, mert az átlag ember pusztán jól akarja magát érezni és finomat szeretne enni.
Tapasztalataim a következőek: az ételek gyönyörűen szervìrozottak, az ízek igazi házias ínyenségek. A kiszolgálás nagyon udvarias és gyors. A fiatal ember aki kiszolgált minket mindenben nagyon segitőkész volt. Rengeteg kérdésünk volt az ételekről, hogy mit is próbáljunk ki. Ebben maximális segítséget kaptunk annak ellenére, hogy szinte alig volt asztal ahol nem ültek. Nagyon jól éreztük magunkat, remélem minnél hamarabb újra el tudunk jönni mert még nagyon sok finomságot ki szeretnénk próbálni.
Üdvözlettel
Budavári Dorina
Nem csak nyújthat, nyújt is!
Ezúttal Ön is rávillantott Ford (autógyáros) örök dilemmájára, Tisztelt Bodrogi Ùr! Kedves Àdám! A történet szerint Ford a szabadságukra küldött részlegvezetök munkahelyén távollétük során ellenöriztetett, s volt, ahol minden olajozottan ment tovább: mindenki értette a dolgát, vajon mert a jó fönök jól instruált?, vagy mert nélküle is mindenki értette a dolgát? Viszont volt, ahol káosz keletkezett: mert a fönök nem tudott delegálni?, vagy mert nélküle egyszerüen összeomlik a rendszer? Hol, s melyikre van igazán szükség? „…nem szokott nálunk előfordulni. Sajnos este nem voltam bent az étteremben …” Higyje el, tudom miröl írt…
Viszont, legközelebb Hunniában járva, betérek majd én is Önökhöz, már csak az Èdesapja iránti elfogultságom okából is… Addig pedig, idönként menjen el kisebb szabadságokra is. Higyje el, a „pásztor nélküli nyáj” -egy darabig- egész jól összetart!