A MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK között a határesetnek számító gombák talán elsőként jutnak eszünkbe, pedig olyan ártatlannak tartott és közönséges ismerőseink magjai, szára, gyökere, vagy más részei is ide tartoznak, mint a bodza, a cseresznye, az alma, a rebarbara, a paradicsom, a vörös vesebab, vagy éppen a zöld burgonya. A ricinus is gyilkos méreg lehet, a szeges borsó is, ahogy a mandula, a rebarbara, a hagyma, a fokhagyma sem minden részében olyan ártatlan, mint a recepteket olvasva gondolhatnánk.

Mellettük még számos növény szerepel az emberiség alapanyag-választékában, melyek közül nem egyet csak hosszadalmas és fáradságos munkával tehetünk egészségre kevésbé ártalmassá.

  • Miközben ezt tesszük elgondolkodhatunk azon is, hogy miképpen is alakulhatott ki az adott, meglehetősen macerás méregtelenítő technika és az oda vezető úton vajon hányan áldozták életüket a sokszor kétes értékű eredményért.

A magyar nyelvű Wikipédia hosszan sorolja a mérgező növényeket, azonban a kutyákra, macskákra és néhány más háziállatra nagyobb mennyiségben már mérgező, tioszulfát tartalmú hagymáról, fokhagymáról, a gyerekekre különösen veszélyes cianogén glikozid tartalmú növény részekről (alma, cseresznye-, szilva-, őszibarack-, sárgabarackmag, limabab, bodza), a zöld paradicsom mérgező anyagáról (tomatin) és egyéb ehető növényeinkről nem szól.

Csíki Sándor♣