A PALEOLIT DIÉTA Amerikából indulva, széles körben sikeres lett. Elfogult híveivel, hazai „apostolával” is módom volt beszélgetni, azonban meggyőzetve mégsem lettem. Már csak azért sem, mert a paleolit diétában is akadnak olyan elemek, amelyeket nem láttam alátámasztottnak, pláne nem bizonyítottnak. A táplálkozás, a diéta, amúgy az archeológiának valódi kulcskérdése, mivel a társadalmak minden elemére közvetve, vagy közvetlenül hatással van, a gazdaságtól az egészségügyön át a környezetvédelemig,

illetve ezeknek az adott kornak megfelelő terminológiával körülírható szektoraira. Emiatt aztán a paleo-diéta kémiai módszerekkel, izotóp vizsgálatokkal történő kutatása is igen fontos és érdekes eredményeket produkáló területnek számít. Vizsgálják is sokfelé, mint Dr. Tamsin Christina O’Connell bioarcheológus is, a tekintélyes University of Cambridge (Cambridge, UK) kutatója.

O’Connell vizsgálatai szerint a hús és hal (osztriga, kagyló, rák, stb.) jóval kisebb szerepet játszott a kőkorszaki ember táplálkozásában, mint azt korábban feltételeztük. Az American Journal of Physical Anthropology 2012. novemberi számában (426-434. oldal) megjelenő cikkben leírt kutatási eredmények alapján állítható, hogy a kőkorszaki emberek táplálkozáskutatása során túlbecsülték az állati eredetű fehérje bevitelt, vagyis jóval nagyobb arányú húsfogyasztást feltételeztek, mint ami valójában volt. Ennek tükrében O’Connell és munkatársai cikkük utolsó mondatában szorgalmazzák a korábban publikált kutatási eredmények újraértékelését:

„We advocate that dietary interpretations of previously published archaeological human isotopic data are reconsidered in the light of our work.”

A korábbi kutatásokban a kőkorszak embereinek olyan mértékű húsfogyasztást (protein domináns diétát) tulajdonítottak, amilyen a ma emberénél már akár károsnak is számíthat. Mindez úgy állhatott elő, hogy a korábbi archeológiai vizsgálatokban abból a feltevésből indultak ki, hogy a fosszilizálódott csontok környezetre jellemző könnyű és nehéz nitrogén izotópjai csakis állati fehérjéből származhattak. A humán vizsgálatokban állatkísérletek eredményeit vették alapul, s az ott leszűrt eredmények alapján kalkulálták ki, hogy vajon mennyi húst is ehettek távoli őseink. Ezek alapján azt kapták, hogy a történelem előtti ember táplálkozásában a fehérje igen magas arányban (60-80%) szerepelt és ennek nagy része állati eredetű lehetett. Ez azért is volt meglepő, mert a modern ember táplálkozásában ugyanez az arány alig 45%.

  • A korábban kalkulált, és a kőkorszaki emberre igaznak gondolt 60-80% fehérjebevitel és a mai ember 40-45% fehérjebevitele közti jelentős eltérés mondatta, hogy együnk minél több húst, jóval többet, mint most, ha a (soha nem létezett) „boldog aranykor” paleolit diétájának áldásait élvezni akarjuk.

Úgy fest, hogy a mezőgazdaság első forradalmának, Káin és Ábel történelmi összeütközésének korában, mintegy 12.000 évvel ezelőtt élt emberek semennyivel sem fogyasztottak több állati eredetű élelmiszert, mint napjaink modern emberei, mi. A korábbi vizsgálati eredményeket O’Connell és munkatársai vizsgálatai alapján újrakalkulálva, 40 és 50% közé tehető a kőkorszak emberének állati fehérjebevitele, s nem 60-80%-ra, ahogy azt eddig gondolták.

  • A fentiek tükrében, ezúttal is visszajutottunk oda, ahová józan eszünket használva mindig: Táplálkozzunk kiegyensúlyozottan!

A barlangi ember diétája: Kerüld a zsíros húsokat! Edd meg a zöldségeid! Sportolj naponta!

Csíki Sándor♣